Még a búvár számára is nyilvánvaló, hogy óvakodni kell az utolsó lélegzettől – éppen úgy, mint ahogy emeleti ablakból a fejesugrással is tesszük.  Fenn áll ugyan a soha igazán le nem küzdhető bizalmatlanság légzőkészülékkel szemben, aminél csak mi magunk vagyunk veszélyesebbek. Mi bármikor rosszul reagáunk, kiszámíthatatlanul. Levegő adagolási fennakadás gyakorlatilag három, típusos esetből fordulhat elő: összeszerelési hibaként a merülés kezdetén jelentkezik. Búvárunk elzárt palackkal indítja  a merülést. Ugyanez, ha a búvár résnyire nyitott szeleppel indul, ekkor kevés az átáramló levegő, minél mélyebben van, annál inkább érződik a hiánya – na ekkor merülés közben derül ki a fennállás. Második eshetőség: a búvár elhasználta a levegőt, ezt vagy mutatja  a nyomásmérő óra, vagy nem – ugyanaz az eredmény: nincs. (ez meglepetésszerűen nem fordulhat elő, olyan, mint autóban az üzemanyag. Figyeljük, mielőtt elfogyna, befejezzük a merülést, tankolás céljából. Végső megoldás: menet közben szerzünk, hogy befejezzük a merülést, szintén teljes elfogyás előtt még.) Harmadik eset: a reduktor elromlik, ekkor ömleni kezd a levegő, ami látványos és észrevehető. A búvár tud lélegezni, illetve megkezdheti a sürgős felszínre emelkedést, mivel a hiba a levegő elfogyás állapotába torkollik. Megoldások az előbbiek szerint.

A mi lenne, ha… azaz ez lenne az utolsó slukk a palackból, az ugye könnyen szimulálható, csak el kell zárni egy kis időre a finom levegőt. Abszurdnak és durvának tűnhet a dolog, de van egy komoly eredménye: valamire tanít. A módszer vitatható, ezért ellenőrzött, kvázi totál védett körülmények között hajtottuk végre. 1 – dzsime! – azaz küzdősport szerűen be lett jelentve, hogy most és csakis itt, mindenki mindenki palackját elzárhatja, illetve mindenki mindenkire köteles ezt követően vigyázni, segíteni a levegőhöz jutást. 2 – mindenkor tilos, különösen spontán alkalmazni ezt a merényletszámba menő eljárást, bármilyen! – nyíltvizi merülésen. 3 – a reduktor első lépcsőjébe akár ezen úton is víz kerülhet a második lépcső felőli beázás végett, tehát technikailag nem javasolt merülés alkalmával nyomásmentesíteni a reduktor rendszerét 4 – minden rutin és tanulás ellenére, a pánikszerű emelkedés során visszatartot tlélegzet tüdőtágulásos sérülést, életveszélyt eredményezhet. Mindezek ismertetésével vágtunk bele a foglalkozásba. Legfőbb cél az volt, hogy a búvárok figyeljenek egymásra, ne pedig egyesével, magabiztosan kódorogjanak a medencében – ezzel szépen fledve az általános irányelveket, amiket majd merülés közben is ugyanígy félre tesznek. (mennyivel jobb is volt gyékényesen, jó sűrű vízben oktatni? – na akkor a merülőpárok tényleg mintaszerűen merültek!) Jellemzően elmarad  a társ ellenőrzés, és a saját biztonsági eljárások sem történnek meg. A pankrációs palackelzárós rendezvénnyel a figyelmet szerettük volna kicsit felsrófolni. Az alábbi eredmények születtek:

Az öt főből egy elzárt palackkal indult. Kérdés: önellenőrzés? Merülőtársi figyelem? Hmmm. Na ez után kezdődött az elzárogatás.

Egyszeri, laikus alap reakció: pánik. Ez ösztönös, nem szégyellnivaló, csak meg kell tanulni a helyes megoldásokat, amiknél erősebb az ösztönösen kényszerítő magatartás. A búvár pár levegővételi kísérlet után kiköpi a reduktort és a felszín felé tör. Ezt egy szándékos, szemtől szembeni elzárás alkalamával sikerült elérni. A búvár nem kommunikál, nem kér, nem fogad el levegőt, egyszerűen a felszín felé rúgja magát.

Megoldás lehetne: tréning. A lélegzetvisszatartás képessége bármikor, bárhol, akár üres tüdővel is. Önuralom: akár üres tüdővel, adott időablak 15-45 másodpercen belüli higgadt, átgondolt, kapkodásmentes cselekvés képessége. Ötletszerűen, pl séta közben, nyugodt lépésekkel a második oszlopig légzéskihagyás. spontán, hasonló gyakorlatok, bármilyen cselekvési folyamat közben, egy adott idő, vagy feltétel teljesüléséig. Pl. jelzőlámpa zöldre vált. Az ember egy idő után kellő mentális felkészültséggel áll a pánikreakcióval szemben. Ekkor van idő a tényleges megoldásra, a levegő biztosítására.

Alternatív levegő: tanfolyami források bőséggel tárgyalják, illetve a lehetőségek és hibák magukért beszélnek. Merülőtárs, oktopus, palackmegnyitás. ezek gyakorlást igényelhetnek, amire akár egy ilyen uszodai pankrációs alkalom is megfelelő korlátokat teremthet. (Mindamellett mondhatnám azt, hogy a kezdő tanfolyamon mindezeket már megtanítottuk a szabványok szerint és hogy hülyeség ezzel foglalkozni. De ez nem az én véleményem.)

A foglalkozás végére a felszerelést cserélő, le-fel vevő, egymással kommunikáló, egymásra figyelő búvárok azért érztettek valamit a gyakorlatok hasznából. Két dolgot remélek: nem fognak a helyes, tanult megoldások helyett pánikreakcióba bonyolódni, illetve nyílvizi körülmények között nem zárják el egymás palackjait. Vannak helyzetek, amikor hiába minden tréning: a rejtőző pánik erejét nem szabad lebecsülni, előfordulását sem kizárni. Gyakorlással dolgozunk ellene.

A bejegyzés megtörtént, tanfolyami oktatáson kívüli tréning alapján készült – útmutatásul és dokumentációképp, a Kerasub Búváriskola foglalkozásán, oktatói felügyelettel.