Észt Robinsonok nem úsznak

Észt Robinsonok nem úsznak

Nem volt kedvem vízbeugrani a reggel, porcikáim óva intettek a reggeli úszástól. A gyönyörű reggeli vízben, a szikrázó napsütésben való frissítő úszásnál nem sok jobb dolog van.

A gond az, hogy a kivitelezésben komoly akadályt jelent a ráhangolódás, a meg különösképp nem értett egyet szervezetem lelkes gondolataimmal. Gyenge voltam, no, elszabotáltam az erre szánt időt.Az első intromerülés azért kárpótolt: annyit kellett úszni, teperni, hogy tudtam, napokig a gondolatától is lehegni fogok. Ha nem a delikvens játszott megvadult gőzmozdonyt, akkor egy szembeáramlás borotvált le bennünk a sziklaplatóról; míg a koma pihenni látszott, én vontattam bőszen. Gotov! – elég is volt, ahogy a helyiek mondják. A második intro sétagalopp volt, sziklától szikláig lebegések laza sorozata. Délutánra a szervizlistám csökkent, azaz egy automata, meg egy nyomásmérő megjavítódott.

.

Ma észtjeink is voltak: szigetre akartak menni. A snorkeles programot hűvösen fogadták, sőt, felszerelést sem kértek. Kiraktuk őket a börtönszigetre, míg merülni mentünk, gondoltuk 2 óra robinsonkodás elég lesz. Visszafele azonban az oldalszél, meg hullámzás miatt nem vállaltuk a kikötést. Mieink kiúsztak, ők meg be – terveztük, és kimentem a partra egy teknővel, hogy a száraz ruháikat behajózzam. Félszeg mosollyal adták tudtomra, hogy naivitásom határtalan, a terv hibás. Gondoltam, van még megoldás, hadd gondolkodjanak, itt negroban idővel minden megoldódik. így lett, hogy fogtunk nekik révészt, ha már nem tudnak úszni.

Délután Rose, fokozódó hullámos jelenségek, így elvetettük a lehetséges pár helyszínt: helyben merültünk: nézzük, miből él a parti bázis! Első tipp, kaszálásból, mivel kövér, kiterjedt fűmező határol mindent. Van egy normál jól introzható sziklapad, meg a kikötő maga a szokásos berendezési tárgyakkal: láncok, teknők, cserepek, bádog és műanyag művészi halmaza. Kiszabadítottunk egy polipot a varsából, megsimogattuk kicsit. A polip hamar elfárad, ilyenkor ernyedten pihen, ababhagy minden küzdelmet, erőt gyűjt a meneküléshez miközben jófejként figyel. A szabadítás fáradalmait a karomon pihente ki, miközben úsztunk vagy egy negyed órát még. Itt köszöntünk el tőle, majd egy Ben Huros kocsihajtó jelenettel szórakoztunk egy víz alatti kerekes hajtány jóvoltából. Mint búvárbázis, nem azért örülnék, ha legalább ilyen sovány kis merülőhely lenne otthon, a kertem mögött.

Észtjeink a titkot rejtő mosollyal próbálták kitalálni, hogy valamiért negyedszer is változtatunk-e a terven, de egyre biztosabban látták, hogy tényleg visszaérünk Hercegnoviba. Vacsorán, no meg az alváson járt már az eszem. Úgy kívántam a piheést, hogy sejtettem, gondok lesznek a másnapi reggeli úszással is…