Category Archives: Ausztria

  • 0

Nightdive commando

Éjszakai felderítő  merülés, ez lett volna a cél, másképp, némi feladattal fűszerezve. Az, hogy ez pont így alakult, de legkevésbé sem a tervek szerint, azt az élet hozta.

Első komplikációk: amikor megcsören a telefon és jön a neharagudj, nem érünk oda, másképp alakult. Mikor az utolsó cucc is az autób került, már csak ketten indultunk a bázisról. Nekünk mennünk kellett,mert Kemény Úr képviselt bennünk a tónál, aki mezítláb, búvárcuccal a hazatranszfer reményében bízott bennünk. Így maradtunk hárman a merülésre.Akkor, mikor legjobban dübörög a hőség és az ember elvermelné magát, mondjuk úgy 10 méter mélyre. Na búvárként ezt a lehetőséget nem is hagytuk volna függőben.

nightdive

Alig volt hét óra, mikor leparkoltunk. A porta arculata teljesen megváltozott, plusz pénztár pavilonok és számos fekete fehér biztonsági ember nyújtotta akadálypálya tette rázóssá a sima bejutást. Elsőre búvárcuccal mentünk neki a kordonnak. A fődákó (nagydarab, kopasz, megmondóember) modortalanul kitiltott jövő hétig minden búvártevékenységet a láthatóan induló Seefest ürügyén. Szerinte.

A merülés törlése nem opció. Ezt az egyet leszögeztük.

Második kör: bejutni a kempingbe. Nincs foglalásunk, tehát nem lehet.

Harmadik próba: más strand, bázis, mint merülési hely. negatív. Körbejártuk a tavat és a megfigyelés alapján nincs alkalamas szabad bejutás. Hacsak… (mindig van egy ilyen opció, de ezt nem publikálják a szakirodalomban, hiszen ezekből mindig lehet kalamajka)

A hacsak, este 10:22 volt, mikor vízbe értünk, csendben, puhán süllyedve el a sötét, sima tavon. Leírhatatlan érzés, az ismerős, ismeretlen izgalma. Ketten merültünk le, hogy a tavat hosszában végigúszva, végül is csakazértis a fesztivál területén jöjjünk kifelé – ami nekünk semmi értéket, élményt nem képviselt. (fura, egyre többször megy az ember szembe a tömeggel. Itt is, jönnek, fizetnek, kavarognak az emberek és költik a pénzt szükségtelen és felesleges módon – olyan dolgokra, amiket csak grimaszolva kerülgetünk majd kifelé.)

Nem mértük fel túl precízen a távolságot, sem a feladatot. Jelen esetben ez sok kockázattal nem járt, mindegy, hogy hol érünk partot, hiszen párhuzamosan haladunk majd vele, hosszú időn át. A ksi megszakításokkal megtett 77 perc merülési idő egyszerűen mézédes finom merülés volt. A langyos-hűs 4-9 méteres rétegekben úszva csukák, és hatalmas harcsák jelentették a mérföldköveket, a kisebb egységeket naphalak, sügerek és rákok képviselték. A legdurvább találkozás egy nagy vasstég alatt volt, ahol egy kapitális, morcos harcsa lakott. nem örült nekünk, az látszott a viselkedésén, de mi azért megnéztük.

Ahogy múlt az idő, lassan közelgett a tó vége és kezdtünk arra is gondolni, hogy találjuk meg Jasont a szállítót (akivé Kemény Úr vált a küldetés idejére). A Lorenz bázis előtt úsztunk ki, ahol jól esett egyet elnyújtózni. Bármilyen hihetetlen, a merülés annyira ideális volt, hogy maradt még száz bar minden palackban.

Jason ott volt. Sok ember, dodzsem és vásáros népek. Három securitis igyekezett felénk. A nyugdíjas korosztályt képviselték, udvariasan mosolyogtak szerelésünk láttán. “katonai búvárok” vigyorogtak. Mi is vigyorogtunk és fesztelenül kisétáltunk a parkolóhoz. Kivilágított zeneparádés szétszerelésre adódott alkalmunk. Az egészségügyi részelg mellett, akik azt hihették, hogy valószínűleg mi is a rendezvény biztosítói vagyunk.

 

 


  • 0

Kincskeresés

OLYMPUS DIGITAL CAMERAVéletlenül cseppentünk bele, ebbe a tradícionális versenybe, amit a Neufelder See búvárbázisa rendez. Éppen fotóra kaptuk a startot két merülés között, majd megkérdeztük, hogy mi a buzgalom mottója.

Kincskeresés, azaz egy adott területen kell összegyűjteni számozott tojásokat. A számok alapján kulcsot kap a gyors és szerencsés búvár, amely egy ládát, vagy szekrényt nyit. Ezek rejtik az értékes nyereményeket. Akinek sikerült tojást kaparintania, annak még a zsákbamcska révén sikerül valamit vinnie – ha elég gyors volt.

A rendezvény mögött nem csak a bázis, hanem szponzor is áll, ami magyáraz lehet a fődíjak értékére: 1 db vörös tengeri hajószafari részvétel, búvárkompjuterek és egy Scubapro légzőautomata a sok más ajándéktárgy  mellett. Ugyan többnyire ez egy háziverseny főleg a bázis és búváriskola vendégkörének, de a képek és leírtak alapján, ez hazai merültetőknek és forgalmazóknak is célja lehetne. Képek – Lorenz

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Érdekesség, hogy volt egy freediver fickó is, aki a mezőnyt megelőzve, natúrban küldte a keresést. Még izgibb versenyszám lenne, elrejtett objektumok keresése, szabad tüdővel!

Félig bánva, félig sportszerűségből, félig bárgyúságból kihagytuk a versenyt, amibe majdnem belesodort a nyári meleg.

Így a három stéges zónát merülve gyarapítottuk kezdő búváraink gyakorlati ismereteit és a tájékozódás területén gyűjtendő tapasztalatokat.

Láttunk pontyokat, a harcsát és nagyobbacska csukát – ahogy azt szokás a Neufelder Seeben merülve, betájoltuk a motorcsónakot és nyakára hágtunk a sűrített levegőknek. A kánikulára éjszakai merülést tervezünk…

 

 


  • 0

Tekkfeld

Persze, ilyen nincs. Kivéve, ha rövidítünk és azt akarjuk mondani, hogy merülünk egy dupla palackosat Neufelder See-ben. Vízhőfok június elején még hűvös viszonyokat tükröz: 10 méteren 13 fok, majd ez szinte méterenként csökken. hőrétegződés alakulóban, a felső rétegek fokozatosan melegszenek. Június közepére eléri a tó az 5 méteren biztonságos 20 fok körüli értéket – lehet merülni neoprénben. Kesztyű és csuklya alaptartozék…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Hogy mennyire nehézfegyverzetnek számít a dupla palackos szkafanderes búvár, annak szemléltetéséhez kell egy kisgyerek. Kornél fiam ebben is nagy partner volt, nem riadva vissza a 20 fokos vízben történő pancsolástól.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Pínz! – Palack nehíz, vesz saját palack! – mondja az alig két éves “Tóni” aki egyébként már három pár uszony boldog tulajdonosa. Lehet, hogy nem lesz búvár a gyerekből? 🙂


  • 0

Skindive

– Ez nagyon nagy élmény volt! Nagyszerű, kár, hogy nem tudtam előbb, hogy van ilyen. – mondta Csaba az aktuális újoncunk. Mi többen, már ismétlőként látogattunkk a grazi Tauchturmba, ahol a 28 fokos vízben az 5 mm-es shorty a legjobb, az 5 mm-es overall meg majdnem izzasztó élményt garantál – ami a vízben ritkán adatik meg errefelé búvárlelkűeknek.

Igazából két opciót nyújt nekünk a torony: készülékkel 10,5 méter ad lebegési és merülési gyakorlatra lehetőséget, hiszen ekkora mélységen a nyomásváltozás és a lebegőképesség összefüggései a legintenzívebben megtapasztalhatóak. Másik opció a freedive, azaz skindive, amivel az ember szabad tüdővel, egy lélegzettel követi el merüléseket. Már, ha a légüregeit kellően tudja egyenlíteni. Ez a legjobb tréning megtapasztalni illetve megtanulni a lemerülés fortélyait, technikáit!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha az egyenlítés már jól megy, akkor a gyakorlottabbak lazán lebegnek, illetve  a fenéken hanyattfekszenek. A kötélbe kapaszkodva – lebegve, buborék karikákat fújnak, egyik merülés a másik után éri el a medence alját. Ez, eufrikus érzés, igazi szabad merülési élmény, amikor a lélegzetvétel kihagyása, az a fél -másfél perc biztonságot ad a totális víz alatti lazításra. Nincs küzdelem, légzéskényszer, egyéb feszítő belső gondolatok. Zéró stressz. Maximális nyugalom.

Magam, orsprayvel indítottam. Náthásan ébredtem, ami pocsék előfeltétele a merülésnek. Ilyenkor nem csak a fül egyenlítése jelenthet küzdelmet, hanem maga az arcüreg is blokk alatt állhat. Pedig készültem, hosszú idő után hadba lett állítva a fényképező és a Gopro, bár a világítástechnika komoly hiányként mutatkozik a felvételeken. A felszínen indított, folyamatos préselő technika megtette hatását. Kiválóan ment az egyenlítés, szünet mentesen, szinte egy lendülettel tudtam elérni a feneket. Ha nem így egyenlítettem, akkor persze meg kellett állni, billegni egyet fejjel fel, majd újra a mélység felé lendülve. A két órás intenzív tréning, majdnem kevésnek bizonyult. Pont elég, hogy feltöltődve, elégedett sóhajjal gondoljunk vissza arra az élményre, ahogy az otthonosan ölelő közegben újra elmerülhettünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAEgy kis “horror” azaz amire kell figyelni, nem más, mint az oxigénszint. Hiába gyakorlott valaki és tolerálja hosszú ideig a légzéskihagyást, akkor is fogy az oxigén, ami akár fél méteres vízben is ájuláshoz, majd fulladáshoz vezethet. Pont gyakorlott bajnokok, versenyzőjelöltek edzésein fordultak elő már tragédiák – úgyhogy mint felelős szervező, igyekeztem a csapatot párokba, triókba rendezni, hogy mindig legyen egy felszíni figyelő. Kifejezetten korlátoztuk a fenéken történő “statikus” lennmaradást, hiszen ha valaki ott sokall be, vagy lazán visszahullik, akkor már megtörtént a baj, amihez az azonnali mentés már késve indul. Egy szóval: rizikó a túlbiztos, túlerőltetett merülés. A határok nincsenek definiálva, de átlépésük drámai lehet.

Fotoalbum – Tauchturm 2016, 02

Video – szabad tüdős felvételek

 

 


  • 0

December 31 – brrr!

Év végi zárás – azaz utolsó merülés. Nem lehetett tovább húzni, a Karácsony elmúlt – Rota vírusnak hála át lett programozva vagy háromszor a családi időbeosztás. Szilveszter volt a legstabilabb, mindenkinek szóba jöhető lehetőség. Már akinek a száraz ruha ezt szóba hozza…

Nem voltunk egyedül. Osztrákok szokás szerint megtalálhatóak minden alkalom kapcsán, ha merülni kell. Ezért úgy igazítottuk a tervet, hogy a tó közepén, a bázisnál menjünk a vízbe. Előre felvettük a szkafandereket, molnárkocsira raktuk a palackokat és felidéztük a hideg vízes merülésről ildomos ismereteket, amik komplikálhatják a merülést. Főleg, hogy fagypont alatt voltunk, már a parkolóban beragadt egy oktopus. Tartalék reduktorból szervízelve – pipa, gyerünk be!

Napsütés, mínuszos levegő, 5 fokos vízhőfok. Grüner See kompatibilis állapot, elő a száraz kesztyűket! Lemerüléskor a csuklya alá szivárgó víz mint jeges satu, markolja a koponyát, vagy csak az összehúzódó erektől zsugorodó fejbőrünk szorítása okoz fájdalmat? Percek múltán helyreáll a komfort. A tó közepére úszunk. Tiszta a víz, 15-19 méteren bolyongunk. Fura hangulat, derengő félhomály, mintha egy mélytengeri búvárfilmbe teleportáltunk volna. Mintha… 150 méteres a mélység! Nyomasztó eufória!  …nem tudni miért, de mégis jó. Nem jönnek a szavak, csak az, hogy jó.

45 perc. Pont elég ahhoz, hogy a kezeink ledermedjenek. Ez éppen kezd problémás lenni, annak is, aki szárazban van, de aki neoprénben, annak kifejezetten élettelenek, erőtlenes és fájdalmasak az  újjai. Pont annyira, hogy a rádermedt ujjakról ne tudja a kesztyűt lefejteni saját dermedt ujjaival – ez a huszonkettes csapdája.

IMG_2512

Amilyen jó a merülés, olyan jó a visszatérés. Gyűszűnyi pezsgővel koccintunk az osztrák csapattal, az alkohol káforként tűnik el bennünk, azonnal a fejbe ér, majd olyan gyorsan, ahogy érkezett, el is száll a mámor. Összepakolunk, duruzsol a fűtés. Ilyenkor kezd visszatérni az élet az átfagyott végtagok elgémberedett ujjaiba. De azt is mondhatja a mezei búvár, hogy szokatlan hidegben , szokatlanul lehet fázni. Hogy ezt meg lehet szeretni, vagy csak meg kell tanulni elviselni? – valószínű ezen gondolkodott mindenki, ahogy a meleg autóban zötykölődtünk hazafelé, a szilveszter éjjel felé, a jövő évi merülések (meleg) vizeiről álmodozva.

 

 


Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok
Tréning: november 25.
Tréning: december 2.
Tauchturm: december 9.
Tréning: december 16
+ Karácsonyi Zsúr
Akció, december 15-ig: Északi Szafari: 2019. április 14-21

Barlangi bújócska

Blogtár