Category Archives: Ausztria

  • 0

Évnyitó a toronyban

Elég száraz mederbe kerültünk az év végére, ezért vártam nagyon a Tauchturm merülést. No meg azért, mert volt egy zsákbamacskánk, de mondhatjuk azt is, hogy bevetnivaló, egy X9 akciókamera formájában. A GOPRO már a 8-as szériát tapossa, talán ez is közbejátszott az év végi promócióban, amikor is 160 EUR kedvezménnyel már egész jó áron kínálták a portékát. Most, a GOPRO 4 mellé kívántuk állítani, illetve alá, hiszen a robosztus alumínium tokozat 150 méteres mélységig meríthető!

Tempós utunk volt, menet közben lett összeszerelve és bár tartottuk a menetrendet, negyed órát rontottunk a vízbeereszkedés idején. A szokásos, fülledt meleg fogadott és ismét a shortys vízhőfok ölelt körbe.

Minden okés! – merülés előtt a freeediver osztag

A megszerzett készségek nem vesztek el: a 10,5 méteres medence könnyű gyakorlóterepnek bizonyult a freediver osztagnak. Mindenki játszva elérte a medence alját és bevethettük a gyorsliftet is.

Csak könnyedén! – tréning a toronyban

Az utóbbi merüléseknél használjuk mint segédeszközt, a súllyal terhelt emelőballont, ami lehúzza a búvárt. A tempó gyors, egyenlíteni tudni kell, mert a víznyomás nem viccel. “Kispálya”, avagy nolimit beugró a 10,5 méteres mélybe ugrás. Ott, a medence alján egy palackból kerül felfújásra az emelőballon, ami egyre gyorsuló tempóban röpíti a búvárt a felszínre. Mindez egy lélegzettel, azaz szabad tüdővel. De ez már a szeánsz vége.

Ez alkalommal  kis létszámmal, kényelmesen osztoztunk a medencén, aki itt volt, az jóleső fáradtsággal ment haza: “kesszon” hangulat uralkodott a kocsiban. A következő alkalom 5 hét múlva, addig nem  fogunk kiszáradni: következő programunk ismerkedés a technikai merüléssel, avagy dupla palackkal a Molnár János barlang irányába fordulunk.


  • 0

Nightdive commando

Éjszakai felderítő  merülés, ez lett volna a cél, másképp, némi feladattal fűszerezve. Az, hogy ez pont így alakult, de legkevésbé sem a tervek szerint, azt az élet hozta.

Első komplikációk: amikor megcsören a telefon és jön a neharagudj, nem érünk oda, másképp alakult. Mikor az utolsó cucc is az autób került, már csak ketten indultunk a bázisról. Nekünk mennünk kellett,mert Kemény Úr képviselt bennünk a tónál, aki mezítláb, búvárcuccal a hazatranszfer reményében bízott bennünk. Így maradtunk hárman a merülésre.Akkor, mikor legjobban dübörög a hőség és az ember elvermelné magát, mondjuk úgy 10 méter mélyre. Na búvárként ezt a lehetőséget nem is hagytuk volna függőben.

nightdive

Alig volt hét óra, mikor leparkoltunk. A porta arculata teljesen megváltozott, plusz pénztár pavilonok és számos fekete fehér biztonsági ember nyújtotta akadálypálya tette rázóssá a sima bejutást. Elsőre búvárcuccal mentünk neki a kordonnak. A fődákó (nagydarab, kopasz, megmondóember) modortalanul kitiltott jövő hétig minden búvártevékenységet a láthatóan induló Seefest ürügyén. Szerinte.

A merülés törlése nem opció. Ezt az egyet leszögeztük.

Második kör: bejutni a kempingbe. Nincs foglalásunk, tehát nem lehet.

Harmadik próba: más strand, bázis, mint merülési hely. negatív. Körbejártuk a tavat és a megfigyelés alapján nincs alkalamas szabad bejutás. Hacsak… (mindig van egy ilyen opció, de ezt nem publikálják a szakirodalomban, hiszen ezekből mindig lehet kalamajka)

A hacsak, este 10:22 volt, mikor vízbe értünk, csendben, puhán süllyedve el a sötét, sima tavon. Leírhatatlan érzés, az ismerős, ismeretlen izgalma. Ketten merültünk le, hogy a tavat hosszában végigúszva, végül is csakazértis a fesztivál területén jöjjünk kifelé – ami nekünk semmi értéket, élményt nem képviselt. (fura, egyre többször megy az ember szembe a tömeggel. Itt is, jönnek, fizetnek, kavarognak az emberek és költik a pénzt szükségtelen és felesleges módon – olyan dolgokra, amiket csak grimaszolva kerülgetünk majd kifelé.)

Nem mértük fel túl precízen a távolságot, sem a feladatot. Jelen esetben ez sok kockázattal nem járt, mindegy, hogy hol érünk partot, hiszen párhuzamosan haladunk majd vele, hosszú időn át. A ksi megszakításokkal megtett 77 perc merülési idő egyszerűen mézédes finom merülés volt. A langyos-hűs 4-9 méteres rétegekben úszva csukák, és hatalmas harcsák jelentették a mérföldköveket, a kisebb egységeket naphalak, sügerek és rákok képviselték. A legdurvább találkozás egy nagy vasstég alatt volt, ahol egy kapitális, morcos harcsa lakott. nem örült nekünk, az látszott a viselkedésén, de mi azért megnéztük.

Ahogy múlt az idő, lassan közelgett a tó vége és kezdtünk arra is gondolni, hogy találjuk meg Jasont a szállítót (akivé Kemény Úr vált a küldetés idejére). A Lorenz bázis előtt úsztunk ki, ahol jól esett egyet elnyújtózni. Bármilyen hihetetlen, a merülés annyira ideális volt, hogy maradt még száz bar minden palackban.

Jason ott volt. Sok ember, dodzsem és vásáros népek. Három securitis igyekezett felénk. A nyugdíjas korosztályt képviselték, udvariasan mosolyogtak szerelésünk láttán. “katonai búvárok” vigyorogtak. Mi is vigyorogtunk és fesztelenül kisétáltunk a parkolóhoz. Kivilágított zeneparádés szétszerelésre adódott alkalmunk. Az egészségügyi részelg mellett, akik azt hihették, hogy valószínűleg mi is a rendezvény biztosítói vagyunk.

 

 


  • 0

Kincskeresés

OLYMPUS DIGITAL CAMERAVéletlenül cseppentünk bele, ebbe a tradícionális versenybe, amit a Neufelder See búvárbázisa rendez. Éppen fotóra kaptuk a startot két merülés között, majd megkérdeztük, hogy mi a buzgalom mottója.

Kincskeresés, azaz egy adott területen kell összegyűjteni számozott tojásokat. A számok alapján kulcsot kap a gyors és szerencsés búvár, amely egy ládát, vagy szekrényt nyit. Ezek rejtik az értékes nyereményeket. Akinek sikerült tojást kaparintania, annak még a zsákbamcska révén sikerül valamit vinnie – ha elég gyors volt.

A rendezvény mögött nem csak a bázis, hanem szponzor is áll, ami magyáraz lehet a fődíjak értékére: 1 db vörös tengeri hajószafari részvétel, búvárkompjuterek és egy Scubapro légzőautomata a sok más ajándéktárgy  mellett. Ugyan többnyire ez egy háziverseny főleg a bázis és búváriskola vendégkörének, de a képek és leírtak alapján, ez hazai merültetőknek és forgalmazóknak is célja lehetne. Képek – Lorenz

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Érdekesség, hogy volt egy freediver fickó is, aki a mezőnyt megelőzve, natúrban küldte a keresést. Még izgibb versenyszám lenne, elrejtett objektumok keresése, szabad tüdővel!

Félig bánva, félig sportszerűségből, félig bárgyúságból kihagytuk a versenyt, amibe majdnem belesodort a nyári meleg.

Így a három stéges zónát merülve gyarapítottuk kezdő búváraink gyakorlati ismereteit és a tájékozódás területén gyűjtendő tapasztalatokat.

Láttunk pontyokat, a harcsát és nagyobbacska csukát – ahogy azt szokás a Neufelder Seeben merülve, betájoltuk a motorcsónakot és nyakára hágtunk a sűrített levegőknek. A kánikulára éjszakai merülést tervezünk…

 

 


  • 0

Tekkfeld

Persze, ilyen nincs. Kivéve, ha rövidítünk és azt akarjuk mondani, hogy merülünk egy dupla palackosat Neufelder See-ben. Vízhőfok június elején még hűvös viszonyokat tükröz: 10 méteren 13 fok, majd ez szinte méterenként csökken. hőrétegződés alakulóban, a felső rétegek fokozatosan melegszenek. Június közepére eléri a tó az 5 méteren biztonságos 20 fok körüli értéket – lehet merülni neoprénben. Kesztyű és csuklya alaptartozék…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Hogy mennyire nehézfegyverzetnek számít a dupla palackos szkafanderes búvár, annak szemléltetéséhez kell egy kisgyerek. Kornél fiam ebben is nagy partner volt, nem riadva vissza a 20 fokos vízben történő pancsolástól.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Pínz! – Palack nehíz, vesz saját palack! – mondja az alig két éves “Tóni” aki egyébként már három pár uszony boldog tulajdonosa. Lehet, hogy nem lesz búvár a gyerekből? 🙂


  • 0

Skindive

– Ez nagyon nagy élmény volt! Nagyszerű, kár, hogy nem tudtam előbb, hogy van ilyen. – mondta Csaba az aktuális újoncunk. Mi többen, már ismétlőként látogattunkk a grazi Tauchturmba, ahol a 28 fokos vízben az 5 mm-es shorty a legjobb, az 5 mm-es overall meg majdnem izzasztó élményt garantál – ami a vízben ritkán adatik meg errefelé búvárlelkűeknek.

Igazából két opciót nyújt nekünk a torony: készülékkel 10,5 méter ad lebegési és merülési gyakorlatra lehetőséget, hiszen ekkora mélységen a nyomásváltozás és a lebegőképesség összefüggései a legintenzívebben megtapasztalhatóak. Másik opció a freedive, azaz skindive, amivel az ember szabad tüdővel, egy lélegzettel követi el merüléseket. Már, ha a légüregeit kellően tudja egyenlíteni. Ez a legjobb tréning megtapasztalni illetve megtanulni a lemerülés fortélyait, technikáit!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha az egyenlítés már jól megy, akkor a gyakorlottabbak lazán lebegnek, illetve  a fenéken hanyattfekszenek. A kötélbe kapaszkodva – lebegve, buborék karikákat fújnak, egyik merülés a másik után éri el a medence alját. Ez, eufrikus érzés, igazi szabad merülési élmény, amikor a lélegzetvétel kihagyása, az a fél -másfél perc biztonságot ad a totális víz alatti lazításra. Nincs küzdelem, légzéskényszer, egyéb feszítő belső gondolatok. Zéró stressz. Maximális nyugalom.

Magam, orsprayvel indítottam. Náthásan ébredtem, ami pocsék előfeltétele a merülésnek. Ilyenkor nem csak a fül egyenlítése jelenthet küzdelmet, hanem maga az arcüreg is blokk alatt állhat. Pedig készültem, hosszú idő után hadba lett állítva a fényképező és a Gopro, bár a világítástechnika komoly hiányként mutatkozik a felvételeken. A felszínen indított, folyamatos préselő technika megtette hatását. Kiválóan ment az egyenlítés, szünet mentesen, szinte egy lendülettel tudtam elérni a feneket. Ha nem így egyenlítettem, akkor persze meg kellett állni, billegni egyet fejjel fel, majd újra a mélység felé lendülve. A két órás intenzív tréning, majdnem kevésnek bizonyult. Pont elég, hogy feltöltődve, elégedett sóhajjal gondoljunk vissza arra az élményre, ahogy az otthonosan ölelő közegben újra elmerülhettünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAEgy kis “horror” azaz amire kell figyelni, nem más, mint az oxigénszint. Hiába gyakorlott valaki és tolerálja hosszú ideig a légzéskihagyást, akkor is fogy az oxigén, ami akár fél méteres vízben is ájuláshoz, majd fulladáshoz vezethet. Pont gyakorlott bajnokok, versenyzőjelöltek edzésein fordultak elő már tragédiák – úgyhogy mint felelős szervező, igyekeztem a csapatot párokba, triókba rendezni, hogy mindig legyen egy felszíni figyelő. Kifejezetten korlátoztuk a fenéken történő “statikus” lennmaradást, hiszen ha valaki ott sokall be, vagy lazán visszahullik, akkor már megtörtént a baj, amihez az azonnali mentés már késve indul. Egy szóval: rizikó a túlbiztos, túlerőltetett merülés. A határok nincsenek definiálva, de átlépésük drámai lehet.

Fotoalbum – Tauchturm 2016, 02

Video – szabad tüdős felvételek

 

 


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár