Category Archives: Montenegro

  • 0

Úti jegyzetek

raftingerek.jpg

Banja Luka: rafting lett a mulatság, amit Pasic haverunknak köszönhetünk. A srác ezüst érmes folyami európabajnok, lehet, hogy a folyó szelleme a keresztapja. Mindent tud a helyről, a folyóról, az örvényekről, amikről gyakorlatilag folyamatosan beszél. Igen jó vezetést kaptunk, 19 kilométert húztunk a Vrbacon, amiben alig volt víz. Legjobb az április-május akkor igazi fehér víz amiről beszélni érdemes. Sok egyéb is kiderült, de azt majd a Weking főhadiszálláson teregetem ki – hiszen jó lenne egy kis túrát lehozni ide, van egy hétre való ötletem Bosznia témára.

A hegyekben aludtunk, ki kocsiban, én spec bivakolva egy letérő út végén. Innen mentünk tovább, hogy egy másik régi tervünknek engedjünk teret: ugrás.

Már olyan hírek is kerengenek, hogy a mostari hídról ugrottunk – ami nem igaz. Csak a fele olyan magas tréning toronyból kóstoltuk be a folyót. Nyelvtanilag tehát igaz: ugrottunk Mostarnál. Miután még mindig tudtunk Mostarban mit fotózni, ráadásul reggel korán még a turisták előtt megtehettük ezt, pár órát rá is szántunk. A foto múzeumban archiv felvételen nézhettük a hadi állapotokat, a híd szétlövését. Hajmeresztő volt nézni, viszontlátni a helyet élőben, érezni a levegőben a halált. Kicsit, mint mikor az ember a mélybe néz és a tériszony szele megcsapja.

“Read More”

  • 0

Crna Gora

Fulledt netcaffe. Ovarosi forgatag. Visszacsoppentunk az elmult nyarak vilagaba: nincs ekezet, van millio lepcso a celig. Igen, Hercegnovi megint, avagy egy hetbe suritve Montenegro, benne par dolog, ami eddig kimaradt. Felfedztuk Banja Luka cityt, eveztunk A Vrbacon, ugrottunk Mostarnal a folyoba, turaztunk, strandoltunk es persze targyaltunk a velheto legjobb kapcsolatainkkal.

A tenger homalyos, szezonvegi, furdeni hideg, a hangulat bameszkodni forro. Az esti divatbemutatot soroskorso mellett jo vegignezni, mig minden kategoria felvonul, szarad a szaj, legurul a huus keseru ital. Ha valaki nem tudna, milyenek a szerb forma1-esek, itt egy ravezeto video, amit a “mellesleghez” kaptam. Mi nem mertunk fotozni. Ertheto, nem?

Ha eddig nem derult volna ki, mit keresunk itt, az nem kerdes: a jovo evi lehetoseget merlegeljuk. Az idei szezont total kihagytuk, ha ugy tetszik megszuntunk itt mukodni. Persze Piszkos Fredunk, Dragan szaki most is kihuzott a kalapbol valami erdekes meglepetest: evolution, ez a rebreather kedveloknek mondhat valamit azt hiszem. Hat, nekem is elakadt a szavam. Ugyhogy folyt kov.


  • 0

Ford dícsérete

Itthon vagyok. Ébredek lustán és elégedetten: csoda történt! Kicsi kocsim, a 27 esztendős Ford Escort 1.6 D, alias DAFU hazahozott, teljes cuccokkal, a mostari úton, a fekete hegyek földjéről! Ez miért bravúros kaland? Maga a nyár elejei indulás is merészség volt: de hát az erőforrások ha vannak, azokat használni kell.

Kicsi Ford pedig ki lett használva. Húszonx db palack, meg pár utas a raktérbe, nem gond, de ha valaki ismeri a kikötői serpentint, meg a magistrálra menő kaptatót Hercegnoviban, akkor ezt kifejezetten nem ajánlja a kocsinak. Márpedig minden nap halálra pakoltan futottuk meg ezt az etapot a külső telepről oda-vissza. Be is horpadt a fenéklemez a raktérben – hullámos mint a denevér szárnya. Az olaj az itthoni szervízek ellenére folyik a hajtóműből: olaj nélkül meg… nos töltögetem utána, de nem egészséges hangok kelnek szárnyara a emelkedők leküzdésekor. Szerelőt emlegetjük, míg nagy sokára el is kerül hozzá. Húsz EUR és a kocsi fut. Hazamenetel előtt átvizsgálás, indexcsere (itthonról Apám küldi a pakkal) kicsi mosás: és útra kész a gép. Meg a mentőexpedíció is tervezve.

Optimizmusból élünk, de ez most olyan, mint az orosz rulett: golyó már a csőben, cső a halántékon, a ravaszt meg épp meghúzod. Az, hogy a golyó nem talál, az elég lehetetlen. Az is annak tűnt, hogy hazaérek a kocsival. Márpedig hazaértem, dicséret a német iparnak, kicsi kocsimnak, Apámnak, meg a nagy adag gondviselésnek. Valakinek nagyon meg kell ezt köszönni, az egész Montenegrót, a nyarat. Hát köszi Mindenki, sokaknak jobban is. De legjobban Dafunak, az én kis hű, öreg négykerekűmnek, aki nem hagyott cserben.

Továbbiakban: oldal színesedik képekkel, lesznek cikkek, mint pl. Budva, Mamula kút merülés, kamerateszt, Titánok arca, egy új roncs merülése a la trimixel, avagy hogy lettünk tech dive center, no meg jönnek az őszi programok: Vörös tenger, Adria és a búcsúzás: télen Indonézia. Bőveben most már akár személyesen, él az itthoni kontakt.


  • 0

Technikaszakkör


okosok.jpgSuccer – ahogy az angol ejti a szót, hangzás és jelentés között mutat némi rokonságot a két nyelv esetünkben. Mert bizony szóban forgó technikai foglalkozásunk egy nagy sz…pás! (bocsánat!) Szóval két vándordiák érkezik nagy fekete szárazruhákkal, dupla palackokkal és egy trimix töltőpanellal. Ami “profi” üzembehelyezését Dragan profin bemutatja. Hipp-hopp, a titkos palackkupack felfedi titkát: nem ócskavas sem lomhalmaz az eresz alján gazzal benőtt rejtek: ez kérem oxigén esszencia! Hümmög a munkabiztonsági szakember, de csak ha nincs két lába, hogy futásnak eredjen. Magam is igyekszem azért a kompresszortól messzebb figyelni a beüzemelést, bár aggodalomra semmi ok: többszörös biztonsági vezérlés van a gyári, precíz panelbe integrálva. (Nem lehetsz elég pesszimista és precíz dörmögi a süket félkarú gákeverő szakember valahol az elmém mélyéből előprojektálódva) Mivel nem csak óvatos, de éhes is voltam, elmentem kajáért. Meg még sokfele virgácsoltam, mire üzembe lett helyezve az egység. Amúgy a manual mindent egyértelműen leírt, de nem akartam okosabb lenni, mint barátaim hárman együtt.

Helyi gyors gasblender tanfolyam: a kis áramlású Helium, illetve a nyolc bar nyomású Oxigén a panelen belül keveredik. Egy szelep és két szenzor irányítja, adagolja és figyeli a keverési arányt, ami rögtön mehet a kompresszor szívó nyílásához, majd onnan a palackba.

trimix_panel.jpgtrimixer.jpgtrimixer2.jpgNa, az egység beüzemelése és az első keverések hosszas fejvakarásba kerültek, de az Alfa Team ezt is leküzdötte. Innentől pedig nincs akadály: mehet a mélymerülés. Gyerekek: trimixel Tihanyon egy jó huszonöt percet? Milyen lenne az mi? Akkor meg nem is meséltem a Zenta és a többi mostoha mélységbe nyugvó roncs megmerüléséről…Vége a zacskós instant héliumnak! (lsd. Zenta töltés anno)

Mindenek ellenére három nap tréning, keverési próbák, míg expedíciónkra kezdjük tölteni a keverék gázos palackokat. Trimix meg durva nitrox… A többi titok, ahogy az is, hogy hova megyünk. Hír lesz – mondja Dragan, sokat sejtetően és megsúgja: Maybe new wreck! Szóval készülünk, bár én csak nézek kukán, hisz nem értem még mindig, hogy honnan milyen technikám lesz a tervezett hetvenes akcióhoz. De ki nem hagynám.


  • 1

Mamula alatt

Szerbül Bunar, magyarul ciszterna. Június óta bizarr ígéretként lebeg ez a szó, mikor is helyi bossunk a Mamula erődje alá merült. Meg egy nagy göngyöleg kötéllétra súlyosbítja a fenyegetést, amit a sors és annak Dragan nevű végrehajtója kínál.

mamula1.jpgMajd hülye leszek kihagyni, gondolom, mikor letekintek a mélybe, ahol a tükörkép helyett is sötét mélység csillog a víz felszínén. Indiana Johns feeling, ereszkedés a múlt titkos bugyraiba! Clive Kussler klasszikusa jut eszembe, mikor Mexicoban inka vízgyűjőbe merült a hős, barlangrendszereket és persze aranyat rejtő mélységeket leküzdve.

Kár ragozni, gondolom a kedves olvasó számára is lehetetlen lett volna kihagyni a leereszkedést a Mamula eme titkos és bizarr szegletébe.

“Read More”


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár