|
Hát senki nem hoz nekem süteményt? Nos, a tömeg csak nem volt vevő a speaker próbálkozására, akinek álmaiban erre a kérdésre megáll a levegő, és suhanó ruhában, fénytől övezve dalos léptű sudár lánycsoda előtt nyílik a tömeg, tenyerén süteményt nyújt. De semmi dal, fény, lány; csak közömbös mormogás. Pedig a sütemény jó! – éhes búvár műszak végén nem éri be repeta nélkül – sportosan többszöröztük a kalóriákat. A speaker csorgó nyállal indult rohamra egy újabb viccel:
– Megyek a medence szélén – mondja – mikor a vízből kiemelkedik egy szemet gyönyörködtető, igéző nő! Éppen a medencébe érkezést fontolgattam, úgyhogy meg is kérdeztem tőle: Mondja kedves! Hány fokos a víz?
A tünemény döbbenten rámmered, majd mondja felháborodottan: – Nahát! Kur*ának már néztek, de hőmérőnek még soha!
Na, ebből se lesz sütemény, gondoltam. Majd eszel, ha idejössz! – gondolta a tömeg – mély egyetértéssel mélyedve önnön süteményszerzési manővereibe.
“Első a munka, utána a szórakozás!” alapon túl voltunk egy klassz medencés tréningen, amin a következő hétvége oktatandó alanyai gyakoroltak rám komoly pozitív benyomást! Stabilan úsztak, kezelték a jacketet, ember nem mondta volna meg, hogy még csak indulnak az “Open Water” címért! Aztán pár gyerekkori álmot kezeltünk próbamerítésekkel, amihez felnőttek közül kerek 2 fő csatlakozott… Gondoltam, csúcson kell abbahagyni, grátiszprogram leáll, úgyhogy 2ésfél óra után azt vettem észre, hogy öröm búvárkodás zajlik, ki cuccal, ki nélküle, uszonyban merül vigyorgó képpel hasítva a vizet. Ismerős, szeretett érzés, a vízben való otthonosság ringató, meleg nyugalma, midőn a légszomj a tudat perifériájára szoruló halvány, elfojtott kis információ csupán. Hú de klassz volt! – üzenem azoknak, akik más vasárnapi programot választottak ezúttal. Persze lesz még hasonló, de akkor a tortát, meg a “vicckirály” speakert majd nekik kell állni! |
