Egynapos búvárok
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
| Megtaláltak. Csak jöttek, mosolyogva, szemlesütve én meg gondoltam, hogy ez a műsor a kedvencem. A 101es csatorna, oktatók álma, avagy söprögetés mások után? Természetesen ismeretlen oktató az elkövető, vagy felbújtó, aki egy 5 évvel ezelőtti időpontban valami trópusi vizen, jó pénzért kiállította a vizsgakártyát. A delikvens meg abban a tudatban ringatózik, hogy ez most így marad, jó játék a búvárkodás és játékban is van. Az indulat beszél belőlem, megint nem vagyok tárgyilagos. Tények beszélnek: 15 merülés, szűz merülési napló, 2001es vizsga. 110 kilós 18 éves Mackófiú és Édesanyja. Utóbbi bevallja, hogy mindig oktatókkal szokott kézenfogva merülni. Komolyan kijelentettem, hogy a kezünk másra való, leginkább lógatásra, kapaszkodni meg a ringispilen kell. Na jó, ezt már csak gondoltam hozzá, mert szimpatikus benyomáskeltés és bizalomébresztés a szakma egyik alapja. |
| Teljesen udvarias, derűs frissítőtanfolyamnak ígérkezett a napi munkám, más nem lévén örültem neki. 25 perc alatt eljutottunk hetvenedszer is 5 méteres mélységig, gyakorlatilag kézrátétellel sikerült egyiküknek mélységet tartani, de más izgalom nem volt. Sikerült shoppingolni egy horgonyt, már csak a transzferrel van gond, meg találtam egy nitrogéntornyot. Mit? Hát az egy olyan sziklaképződmény ami toronyszerű, a tetején még korrekt mélység van, lejjebb meg már zsong a fej, csilingelnek a buborékok. 74 percbe sürítve, ezzel a teljesítménnyel kiérdemeltem az ebédet, a napsütést, meg a délutáni nekifutást. Az meg jól sikerült, 22 percnél elhagytuk az 5 méteres nívót és ha nem megyünk le 14ig, akkor még tán 150 bar levegővel érnek vissza. Mondjuk az áramlás is rásegített, 40 bárt meg nem kell magyarázni. Ennyit a tényekről, számokról.Kortyolgattam a kávémat, melegen öltözve a decemberi szél elől. Néztem, hiszen a kikötésig még lévén dolgom mind a papírokkal, mind a felszerelésekkel, pénzekkel, emberekkel, kihasználván ezeket a felhőtlen szabad perceket. Ők ketten pedig mosolyogtak az élménytől, talán az elsuhanó óriásmuréna, és a színpompás korallok, a mélybevesző csodakék mélység varázsán merengenek. Ami élmény lehet meggyőzte őket arról, hogy ennyi egy időre elég is… Csak remélem, egyszer önállóan merülő, gyakorlott, magabiztos búvárok lesznek, akik nem okoznak több stresszt, több oktatókollégának. Nos, legyen így! Én megtettem és üzenem ezennel minden hasonszőrűnek, hogy tréningezni és merülni pedig kell! .  |
