Kezdők szerencséje

Kezdők szerencséje

Úri dolog a fotózás, bár sokat kell úszni, fel,s alá, a nyomok javát meg utólagosan még feldolgozni. Mindezt kis marketing, azaz eladás előzi meg. A produktum megéri az árát, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az analóg, filmes gépek vízhatlan és alap gépei, milyen eredménnyel, költséggel képesek dolgozni. Akkor egy 36-os tekercs, előhívott kockáiból akad pár darab, ami kevesebb kék homályt tartalmaz, felfedezhetünk értékelhető színeket és kontrasztot. Ha nem, akkor sok javítás nincs, mennyiségileg szűk korlátok közé szorul a művészet. Nos, hasonló 25 EUr költségért a jó kis digitális fotótechnika komolyabb eredményeket ad: több tucat képet, multimédiás formátumot, előhívhatóságot, felhasználhatóságot, amit ma úgyis mindenki ismer. Az első megrendelők jelentkeztek is fotós merülésre. Nosza!

Eligazítottam mit kellett, aztán belekapaszkodtam a fényképezőbe. Akram szaki az egyiptomi az értette a csíziót, bedobott pár pózt az intro közben, míg másik kolléga vezette brigád elsőre kiúszott a tervezett csapásirányból. Másodikra résen voltam, befotóztam derekasan, bár nem volt attraktív beállás a lencse kedvéért. Aztán volt időm művészkedni, míg nem kezdett a hidegérzet az 5 milis ruhámba költözni.

Kattogtattam derekasan, fogyasztva a levegőt mi az első nyargalászásból maradt, miközben szürkén levegőbuborékokat eregető alakok kóricáltak a periférián. Na ja, a mieink, hiszen más hajó nem is volt rajtunk kívül. Beleszaladok megint egy csoportba, vannak vagy hatan, valami kevert banda lehet. Nézek, és megdobban az ütőm: ezek tényleg mixelt csapat! Három szürke fickó nemhogy buborékot nem erget, de még csak cuccot sem visel! Ezek delfinek vazze! – de miért nem látják a többiek? Na, oda se neki, pillanatok alatt kialakul a kavarodás, delfinjeink játékos kedvükben nem maradnak észrevétlenek, huncutul nyargalnak körbe-körbe, barátkoznak, mókáznak. Fergeteges buli alakul ki, mindenki sikongat, rájövök, hogy én is úgy viselkedem mint egy megkergült óvodás, mikor szobafogság után kiszabadul a játszótérre.

Delfinekkel úszni, egy valóra vált álom, úgy ahogy van. Ha ismétlődik, akkor a visszatérő fajtából. De hát a búvároktatók azok már csak ilyen álmodozók, akiknek alkalmuk mindennap lenne, de az igazán nagyszerű dolgok nem történhetnek meg mindennap.

Legalábbis mindig ugyanazok a dolgok nem.