Brothers safari 1. – Baljós előjelek
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Ha tengerjáró emberként valamit is adnék a babonákra, akkor lehet, hogy komoly aggodalmakkal vágok neki a safarinak. Előjelek pedig voltak. Nem jó ómen az utolsó napokban hajót cserélni, ezt minden tengerész tudja. Az pedig, hogy a búvárruhám elcserélték, hazavitte egy távozó vendég egy hete, csak még egy sróf volt idegrendszerem feszülő húrjain. Ugyan egy hasonló neoprénnel kellett vigasztalódnom, meg izgulnom, hogy a túra előtt visszacseréljem. Ez olyan ügyesen történt meg, hogy a csoportom megelőzött a hajóra érkezéssel, legalábbis úgy hittem. Mégis én értem előbb oda – aggódva azon, hogy elvesztek. Na, megérkeztek örülve megint a viszontlátásnak, miközben uralni szándékoztam a méhkaptárnyi felbolydulást. Már csak egy baljós árnyék ugrott elő a fedélzeten:
Tehát aznap nem én voltam az egyetlen aki aggódott, útban valami ismeretlen és szeszélyes fordulatokkal tarkított kalandtúra résztvevőjeként. Márpedig úton voltunk, Gota Abu Ramadán elkövetve a majdnem lehetetlent: checkdive, az eredeti súlymennyiséggel, lévén nem raktak fel plusz súlyokat. Fohászkodtam, hogy ne kelljen több problémát realizálni, erre egy szoba oda-vissza csere akcióját kellett levezérelni. Kiderült, másnak sem jött be a szoba: tehát van egy üres, mostohakabin a hajón, talán pont kísértettel? Ez lett az arab guidoké. 🙂
Ahogy a hatalmas és szép hajón mámorosan bóklásztam a többi utassal, a sok baljós jel kezdte értelmét veszíteni, az eligazítás és vacsora után pedig csak azt zsongta a hajómotor, hogy „Megyünk merülni, irány a Brothers kistestvérem!” Úton voltunk hát.
Lehetett vagy fél 12, mikorra az utazással telt a nap, meg járulékos fáradtság és a hullámok ringatása legyőzte az izgalmat: hamar álomba merült a sok utas. Lehunytam a szemem magam is miközben próbáltam kirekeszteni a sötét gondolatokat és aggodalmakat, míg rám tört a mélyalvás békéje. Csak ameddig szokatlan ringására nem ébredtem.