Új roncs – good wrack!

Új roncs – good wrack!

Reggel jön a telefon, hogy Bijeloban tiszta olaj a víz. Elsüllyedt egy hajó, mint is tudok? – Pisti hívott, aki ott nyaral a családdal, de nem tudtam neki semmit mondani. Merültünk a yugo miatt két óvatosat: Tihany, aztán Higgins. Itt haladó feladatokkal, meg némi hülyéskedéssel voltunk elfoglalva merülés helyett, no meg bailout specialistáztunk, több kísérletbe fogva. Mikó eközben szénné lett fotózva, én meg valamiért csomó sós vizet hörögtem a reduktoromból. Fejenállva kész szódaautomata! – ezen kell kicsit változtatni!

S.O.S. – hívás, délután fél 6 – embereket kidepózzuk, aztán Dragan féle kommandós start, egy órányira Bijelo, megyünk roncsot nézni! Dobogás a szívnél, ipari kaland, kérdőjelek! Várakozva haladunk a katasztrófa helye felé. Fémhegyek közé vizibolhaként evez be a Norma, mocskos nagy mólokhoz kötünk ki. Körben a hajókon kopácsolnak, hegesztő fények villognak, flex szór szikrákat, égnek már a fények, Nap a látóhatár peremén pislog kifele a keretből. Jó lesz sietni!

Tárgy: egy nagy szállítóhajó, orra a levegőben, tatja a víz alatt. Félig elsüllyedt… Körülötte olajkordon, a part felől meg nyüzsgés, rádiós munkások fel le rohangálnak, egy securitis tag meg szól, hogy ne filmezzünk. Tehát vízbe be!

A hajóról ugrunk, aztán úszva haladunk a mólók alatt alig 150 métert a hajóig. Zöld a víz, a felszínen minden lebeg belemosva az előző esti vihartól. Aztán egyszer csak selymessé válik a víz, a bőrön meg kéregként tapad a fekete olaj. Meg a cuccon. Meg mindenen. Olaj íze tölti el a szájat, pedig ez csak a gőze.

Nem véletlenül kézben hoztam a reduktorom eddig a felszín felett tartva, a kamerával dettó eképp birkózva. Tökig az olajban úszunk! Nagy barna folt közepén ringunk, keserű a szám röhögni Dragan olajos képén, mert valószínű én is úgy nézek ki.

Persze ott volt még Mikó, az első ipari merülésén, csak pillog nagyokat. Briefing a’la Dragan: ha erősen világítok filmezz, ha nem erősen, akkor ne. Azt hiszem ha fél szavakbül is értek, ez nem írja le konkrétan a merülést. Ezen gondolkodva harapok rá a csutorára, mikor az Öreg jelez, aztán máris elsüppedünk a csúnya levesben.

Tutto bene! – tisztára, mint Gyékényesen egy vihar utáni napon. Na, hajrá, előre a homályban! Mellettünk a hajótest, amin fogalmam nincs mit keresünk. Haladunk végig, aztán persze találunk rajta komoly nyomokat: szerelési célokkal a vízvonal felett meg-megnyitották, látszik, ahogy a vas végig van húzva lángvágóval, a hegek mögött pedig a hajó gyomra ásít. Jön a propeller, ami egyben a roncs legmélyebb része. Félig az iszapban, azaz legalább még méterek vannak lefelé a hajóból. Dragan tudja, merre induljon, emelkedünk kicsit, látszik, tudja, hol keressen. Meg is van, a tat részen virít egy hatalmas nagy szerelőablak. Mélység 7 és fél méter. A szürke festéken fekete égésnyom tanúsítja, hogy itt is körbevágták a vasat lánggal, mégpedig jókora darabon. Komolyabb gépelemcseréknél előfordul, hogy nem férnek máshonnan a konstrukcióhoz, mint ha kivágnak a hajó oldalából egy elegendő darabot. Nos, még ma sem tiszta előttem, hogy ezek a szerelőnyílások okozták-e a katasztrófát, s hogyan? Csak veszem a videóval ezt is, mert kollégám igencsak erősen világít. Aztán elérjük az orrészt, ahol Mikóval összekacsintunk, mialatt Draganunk leoltja lámpáját és eltűnik. Kicsit naívan keressük, jelezgetünk a lámpával, majd mire elhal a buborékhangja, feladjuk és vissza indulunk a startpont fele. Két alak figyel bennünk a rámpáról, baráti erők: Friki + 1 fő.

Ahogy kiérünk, szólnak, hogy irány a vezetőség, meg akarják nézni laptopon a felvett anyagokat. Semmi akadálya, Kerasub profin nyomja, hát persze, hogy mozizhatnak.

Megy a tárgyalás, hát lelépek a vetítés után. Ki tudja, mi lesz a balhéból: Öreg mondja, hogy van egy ötlete, ki lehet rántani a gépet. Rég láttam ilyen lelkesnek, csak úgy vibrál. Én meg már láttam pár sikertelen, ehhez képest zéró kaliberű feladaton ügyködő csapatot felsülni – sőt, benne is voltam pár akcióba. El nem hiszem, hogy lehetséges valamit kivitelezni, ez olyan kaliberű ügy. TECHNIKA kell ide, erőforrásokkal! Egy biztos: a holnapi újságokban ott virít a sztori, meg a roncs még hetekig itt fog állni. Mi meg holnap tutti megint visszatérünk valami ürüggyel – csak remélem, hogy merülni fogunk majd rendeset, értelmesebbet is az olajdive specializálódás helyett. Nekem egy olajozás elég volt mostanra.

Másrészt késő is lett, ringatás nélkül sikerült aludnunk térni. Kéne már egy szünnap, a fene egye ezt a rohangálást!