Relax
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Végre egy nyugis nap, azaz deszaturációs szünet. Kihajózunk, Dragan oktat kettőt is. Első merülés a tengeralattjáró bázison, itt bemutatunk kis ugrálást, meg freediveolást. Barni, Mikó öccse villant egy frankót, leugrik a tengeralattjáró garázsról. Felnézel, gondolod nem nagy ügy. Ha felmásztál és lenézel, akkor hullámokban önt el az adrenalin: ha gondolkodsz visszalépsz. Nincs helye tétovázni, ugrani kell, mégha fentről sokkal magasabbnak is látszik a perem. 
Persze, csak dumálok, mi? Nos, ezt a kaszkadőrmutaványt az utóbbi időben nem vállalom edzőtáborozás nélkül, ugyanis legutóbb emlékezetesre sikerült a csobbanásom: képzeljétek milyen érzés innen ugorva arccal becsapódni… Nos, Barninak bár jól sikerült, de nem talált követőkre.
Pihenő és folytatás Rose partjainál, ebből az alkalomból Mikó vizsgaanyagával telik a nap. Felbukkan egy angol páros: búvárbázist keresnek. Nos, ők kifejezetten szeretnek búvárkodni, éppen azért vannak itt is, mert a neten látták, hogy van itt egy cég, de hát nyoma sincsen. Igaz Koprovicáék honlapján fényképekkel van hirdetve, hogy itt leledzenek, de nyomukat sem láttam. Nem ők az egyetlen klub, meg cég, akik valótlant hirdetnek, nos ha csak háztájiban nézzük, juni közepén még mi sem dolgoztunk a mostani mércével. Megbeszéljük amit kell: a hölgy magyar, Verának hívják, szóval duplán is örül nekünk. Tehát majd holnap…
Aztán, ha már itt vagyunk, meg ráérünk nagyon bedobunk egy palackot a vízbe reduktor nélkül. Ismerve a tüdőtágulási problémákat, azért csak hülyülünk egyet, no meg ugrándozunk újfent. Jól esik lazulgatni…
