Hazaút: Horvát pályán megint
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
A naptáramban a főszezon címszó alatt szereplő közlekedési tilalmak között szerepel a pénteki leutazás, a szombat, vasárnap, mostantól pedig a hétfői hazaút. Hajnali 3kor indultunk, kétautós konvoj, Splitnél időben a pályán voltunk. A boszanac finánc 20 EUR zsebpénzt kért Metkovicnál, de ezt én megtagadtam tőle, ő meg cserében a továbbhaladást. Mindegy, ezt a pénzt akkor már inkább a pályára költöm (ahol nem igen trafizhatnak le a rend őrei), mint családsegítő programra.
Bevallom, nagyon álmos voltam, úgy éreztem, soha ennyire fáradtan még nem indultam el. Két óra alvás után fél 10-re már a hömpölygő forgatagban találtam magam.
Nyolc kilométer araszolás másfél óra alatt, mikor az alagútnál egysávosra szűkül a pálya. Aztán még egy kisebb araszolás, majd Zágrábnál egy 8 kilométeres megint.
Pályán cola 15 kunáért, kávé 22-ért. Pályadíj 179 kunes, alias 26 EUR. 
Mondom a csókának átversz, nem annyi. Meddő vita, csókolom megint az Idegenforgalmi Hivatalt hagyva újabb tanulópénzül oda vagy 2 EURót. Persze, ezen a kapun nem írják ki az EUR összeget- igaz, máshol a blokkon szerepel már az átváltás, visszajáró, stb. Azért van okom rühelleni horvát turisztikai mentalitást, nem?
Tömegek mennek hazafele, tehetetlen az ember, végig kell szenvedni. Sietek haza, fáradt vagyok, pihennék már nagyon. Ilyen lassú és strapás haza utam még nem volt soha, este lett nyolc, mire érkeztem. Pihennék is már, napokat… Hiszen a nyári szezon rendben mögöttem.
