Tartalék vésztörténet

Tartalék vésztörténet

A búvárkodásról csak keveseknek jut eszébe ténylegesen lemerülni a víz alá. Ezt tapasztalom medencés merüléseknél, vagy direktmarketingelés közben a strandolókat faggatva. Sokaknak egy dolog ugrik be elsőre: mi van, ha nem kapok lenn levegőt?

Nos, vannak viselkedésminták, gyakorlatok, amiket már kezdő tanfolyamon oktatnak. Játék: gyerekeknek nem lehet lehetetlent mutatni, mindent meg tudnak csinálni a készülékkel – ami mondjuk egy víziszonnyal jól felvértezett felnőttnek elképesztő lehet.

Hihetetlen feleslegesnek tűnhet a bailout nevű gyakorlat, mikor a búvár elzárt palackját, uszonyát, maszkját és ólmait magához ölelve bucskázik a mélybe, hogy ott kő nyugalommal és precízen beöltözzön készre. Nos, ez haladó szinten a vízbiztonság alapvető bizonyítéka egy NAUI oktató számára.

Kezdők első riadt kérdése: Na de mi van, ha nem kapok levegőt? Nem fordul elő szoktam mondani. Ezzel ellentétben az Élet meg egy keresetlen Véletlen más választ adott ugyanerre a kérdésre.

A Patrolac 12 méteres árbóca környékén lebegtünk a merülés végeztével, mikor a csoportból tempósan közelít felém gyakornok Asszisztensem. Fura, hogy palackját kézben tolja maga előtt, integet is, majd az add a légzőautomatád jelzéssel levegőt kér. Hogy meglepődjek azt későbbre halasztottam, hiszen először is elrestelltem magam az octopusom miatt, amiről elhagytam gumicsutorát. Sebaj, saját automatám kérték, oda is adtam azon pillanatban, majd ráslukkoltam a nullkényelmű műanyag felületre levegőért. Felcsúsztunk öt méterre, fixáltuk a helyzetet, ki, hogy kibe kapaszkodik. Idétlen volt a levetett palackját tartani, de nyugodtan, abszurd felállásban lebegtünk, miközben nekem több gondolat suhant át az agyamon.

Mikor leolvastam a nyomásmérőről tíz bar-t, esőre az, hogy tíz literes palack, hidegtől vacogva lerántotta húsz méteren, nem nézve a nyomásmérőt, ez teljesen abszurd eset egy belső embertől, komoly fenyítést neki!

Mikor slukkoltam a reduktorból, spagetti halmazállapotú, vékonyan nyúló levegőt nyelve, az, hogy tutti, hogy eldugult az első lépcső valami palackalja mocsoktól, ami blokkolja az átmenő levegőt.

Aztán persze közben nemcsak gondoltam a megoldásra, hanem a leírtakból is kitűnik: rajta voltunk: feljövetel, biztonsági deco öt méteren! Más nem lehet ennél fontosabb adott helyzetben.

A horgonykötél adott volt, mint deco station, se én, sem kapaszkodó légzőtársam nem kapkodott. A hüledezve figyelő csapattal együtt biztonsági stoppoltunk, majd öt méterről emelkedve egyenesen a hajólétrához csorogtunk.

Csak itt fújtam megkönnyebbülten (szájjal levegőt a jacketbe) majd magam előtt pörgetve a levegőt nem adó egységet leesett a húszfillér! A rakéta nevű, hosszú, szürke, tízliteres alupalackunk, egyben személyes kedvencem rögzítette kollégám erre a menetre! Az pedig nemhogy, cserbenhagyta őt, hanem éppen jól működött. Igaz, napjainkban a J-szelep (tartalékszelep) nem egy elterjedt egység, de ismeretének hiánya elég lehet ahhoz, hogy kalamajkát okozzon.

Én magam úgy vélem, hogy ha a tartalék kar nyitott alsó állásban van, akkor gyakorlatilag hagyományosan alkalmazzuk a palackot, csak a nyomásmérő órát kell figyelnem ahhoz, hogy tudjuk mennyi az annyi levegő.

De mi van, ha az induláskor zárva a tartalék-szelep, azaz felső állásban van? Nos, funkció szerint 50 bar nyomásnál zár a szelep, ennyi levegő mindenképpen marad a palackban, egészen biztosan, mígnem megnyitva a szelepet alsó állás felé tolva hozzáférek a zárolt mennyiséghez. Pont a biztonság volt a lényege ennek az egységnek! Ha a reduktor, vagy annak tömlőjének sérülése miatt a levegő hirtelen elszökne a palackból, marad a búvárnak az emelkedésre. Csak a hozzáférésről kell gondoskodnia. Ez jól jöhet barlangi, jég alatti reduktorgondoknál, vagy ha mondjuk elromlik a nyomásmérő óra. Vagy ha nincs is nyomásmérőóra (?!) – mint régi akcióhősöknél a búvárkodás hőskorából.

Jelen esetben eme kis műszaki lelemény elég hibás alkalmazása folytán sikerült bemutatni, milyen, ha nincs levegő. Levegő tehát ezen kívül az alábbi esetekben nincs: ha elfogy, ha reduktor eldugul, ha szelep nincs nyitva. Ez utóbbi okból, hogy ellenőrizze és nyissa a szelepet került le hősünk hátáról a légzőegység. A történet pedig azt szemlélteti, hogy a rakéta nevű palackot csak külön utasításra és ellenőrzésre lehet bárkire ruházni, lévén a tartalék szelep ilyesforma galibát okozhat.

A pozitív tanulság: éljen a bailout, a vízbiztonság, meg a gyakorlat amivel jó lenne, ha minden búvár rendelkezne! Ha a példa kevés lenne tanulságként, egy kis szakirodalom a Búvárinfo -oldalról.