Sültgesztenye

Sültgesztenye

Ünnepi hétvége. Az, hogy mennyire kinőtte magát Velemben a rendezvény, azt nem tudta meg a Kerasub kommandó, de a sógorok féle Sturm partyra se utaztunk ki Grazba. Jó magyar ember módra estére a püspökmolnári lovardánál találtuk magunkat. Team Jucus and Vöcsi, no meg Ismerős arcok, Kárpátia, ágyaspálinka gőze, gyerekzsivaj, Bodri puli, szalmaillat és sült gesztenye keretezte emelkedő hangulat. A rossz nyelvek szerint a dahabi túra ügyében történt lobbyról van szó, de hát igazából a búvárkodásról nem esett szó. (ezúttal szerencsére) Inkognitóban maradva csak azt sajnáltam, hogy a délutáni íjászatról lemaradtam. Az istállóban hancúrozó gyerekek között élmény volt a lovakkal cimborálni. Ezek valahogy sokkal agilisabb teremtmények, mint a delfinek. Emezek hagyják hogy lovagoljanak rajtuk, de le is vetik az embert, ha durcásak. A delfin sokkal félénkebb és tartózkodóbb, vele kapcsolatban semmi sérülésről nem tud a tudomány. Szóval a nagy busa fejek között félve és töprengve álltam: megsimogassam, vagy ne? A Hipogriff ezekhez képest kisnyuszi! – akkora csődör volt az egyik boxban, hogy hátra kellett lépni ahhoz, hogy rendesen lássa az ember.
Azért gesztenyéből is jól bepakoltunk a bendőbe, azt gyümölcspárlatokkal lefojtottuk. Még eszünkbe jutott, hogy másnap uszodai tréning kis okítással, ezért aztán nem vártuk meg a hajnali kakasszót. Az est irányt mutat a sötétben: az élet természetesebben csak jobban élhető. Vissza vidékre, be a természetbe!