Ostrom

Ostrom

Legyen vasárnap. Ha a szombat hőség, akkor másnap még többen mennek a strandra. Megkaptuk a fürdőtől az engedélyt. Harmadszor mentük bemutatózni. Nem is merem kiírni, milyen áron kínáltuk szeretett sportunkat alapos kipróbálásra. De az említésre méltó, hogyan nem érdeklődtek az emberek, mikor kiderült, hogy nem ingyenes. Ha azt veszem, hogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, akkor azt is mérlegelhetem, hogy ez egy sokkal felszerelés igényesebb akció. Csak egy húsz négyszetméteren terülő rakomány okos holmival vonultunk fel.  A bejáratnál a pénztárak előtt hosszú sorok kígyóztak. Ostromhangulat és rekkenő hőség.

Eközben saját erőink tréningezgettek, mi meg beszélgettünk a potenciális érdeklődőkkel. Animációóóó! Nos, a kedvenc beszélgetésem a best-off-ból:

– Maguk búvárok?
– Eeegen. – mondom a szerepem szerint tovább, miért vagyunk. A vendég belekérdez:
– Ki is lehet próbálni?
– eeegen … mondom.
– Holnap is itt lesznek?
– Ma ötig biztosan. Nem, nem vagyunk itt minden nap. –  erősítem meg.
– Nagyon kár! – mennek tovább a rá nem érő nyugdíjasok.

Másik kedvenc kategória a gondolkodó, soha vissza nem térő típus.  Summa summárum: volt pár merítés, elégedett arc, lett volna több is, ha pár csinos leány körbesétál és kézen fogja a bágyadtakat. Sorba nem kellet állniuk. De azért többször is bemondhatták volna a hangosba,  mivel is foglalkozunk.  Végeredmény: egyik szemem sír, a másik meg csak néz. Nincs nevetés.  De legalább a csapat jó. ( Füge, Ernő, Vöcsi, F-Doki, Bálint, Lackó, Zoli és Jómagam) Folytatjuk? Ha lesz csapat, augusztusban, miattuk, újra. Csak a reklám miatt nem jönnék.