Nem úsztam meg szárazon
Category : Blogroll , Karas diving blog , Uncategorized
Még be sem fejezhettem a szívnek-léleknek oly melegséges élmények tárgyalását, de már a keddi nap kétszer is le tudtam hűlni. Búvártréning, sógoréknál, Neufelder See. Kihalt a strand. Komótosan kipakolunk növendékemmel, aztán beöltözünk. Én persze ilyenkor már száraz ruhába bújok. A víz 11 fokos – nyomós indok ez kérem. Rajtunk kívül az osztrák hadosztály fekete ruhás békaemberei mártóznak meg csak. Meg a sok vízimadár – na ők is csak hivatalból.
Látótáv még mindig nem a kristályosan tiszta őszi állás szerinti. Zöldes odalenn minden olyan négy métertől lefele. Alakul már. Láttunk nagy csukát.
Nekem az új élményt a második merülés hozta. Valamilyen szabotázs révén, lyukas lett a mandzsetta száraz rucimon. Mint kis forrás, úgy tört be a léken a tó friss vize, ez kiderült rögtön az indulásnál. A dilemma egy pillanatra megállított, aztán győzött az elszántság: előre! (azaz le!) Gondosan ügyeltem, hogy a ruhámba kellő levegőt adagoljak túlnyomás gyanánt, illetve hogy a merülés teljes ideje alatt a csuklóm mindig a legmélyebben legyen. Az, hogy egyszerűen befogom a lukat, az sikertelen játéknak ígérkezett már az elején. A tanulság pedig annyi: a ruha így nem tud megtelleni vízzel, kb olyan volt csak, mintha nedves neoprénbe merültem volna jobb kézzel. A szövet majd vállig felszívta a vizet, de nem fáztam különösebben.
Csodás, őszi idő volt, amolyan ajándék típusú. Kár lett volna kihagyni – állapítottam meg utólag.
