Máltai napok
Category : Blogroll , Uncategorized
Mediterrán vizeken már lehet merülni – jószerével egész évben. Ezért mentünk Máltára – ha nem is merülni. Te jó ég, búvár létemre, ez másodszor esik meg velem, hogy új tengeri országot merülés nélkül hagyok. Pedig, hosszú a lista, mi is vár a víz alatt.
Fapados repülés, autóbérlés a reptéren. A kormány a másik oldalon, közlekedés brit rendszer szerint bal oldalas. Elsőre olyan az egész, mintha újra tanfolyamon lennék és első városi vezetésem alkalmával izzadnék. Minden más gépjármű ellenség, gyorsabb, lendületesebb és offenzívabb nálam. Eltart egy darabig – 3 napig is – mire a közlekedés részévé válik ügyködésem.
Ez alatt a pár nap alatt mind Valetta, mind Mdina, Popeye Village, Mellieha, Rabat, Hagar Quim Temple, iz – Zurrieq alias Blue Grotto, no meg Gozo teljes bejárása adott alkalmat a gyakorlásra. Szóval, a közlekedés. Nem száguldanak durván és simán leveszik, hogy turista keresi a kocsi helyét a volán mögött. De eljutni a célba, nos az nem egyszerű, ha az ember nem ismeri a térképet és nem tapasztal meg pár balos aranyszabályt, illetve a fő irányokat. Ki van táblázva minden, de hogyan?! Sok szerencsét, avagy segít a gyakorlás. Parkolni kész szerencsejáték, elsőre lehetetlen küldetés – de megoldható. Parkolási díjak tekintetében meglepő, hogy nullával megúsztuk, ami pozitív erény egy BP belváros pénzbehajtási parkolókultúráját alapul véve.
Szállás: korrekt, neten foglaltuk, de direkt helyi foglalás esetén a recepciós szerint azért spórolhatunk. Egyszerű szoba, reggelivel, nettel, szívélyes arcokkal. A reggelin a brit hatás érződik, bab, kolbászka és persze minden más a müzlitől a tojásig.
Árak. Valaki azt mondta, hogy Málta drága. Mi előszezoni fecskék sok fele megfordultunk, miközben azt láttuk, hogy elvitelre 5 Eur, beülve 10-15 Eur amiből egy fő alapétkezését megoldhatja. Ez egy brit, vagy bármely nyugati, uniós polgárnak baró, olcsó akár, de nekünk a sajátos magyar bértábla szerint lehet karcos. Miután ignoráltuk a Forint Euró arányát, kevésbé fájtak a kiadások. Persze, Szlovénia és Málta ugyanakkor lépett az Unióba, mint mi, mégis Montenegroval (nem Uniós állam) egyetemben Eur a pénzeszköz, pont úgy mint a gazdaságilag csőd Görögöknél. Ha az árfolyam rögzített lenne, akkor nem is izgatna a kérdés, hogy miért jó nekünk a Ft, miért nincs saját EUR, Szentkoronás nyomattal?
Búvárkodás. Klassz, szép sziklás partszakasz, gyönyörű, mélykék víz, 30+ látótávval. Számos roncs, számos parti merülőhely. Persze sok elérhetetlen sziklaformáció, üreg hajóval igazán megközelíthető, erről számos búvárbázis gondoskodik. Mi egy angol cégnél voltunk pofaviziten, ahol négy különféle újralégző kínálta magát. Tech diverek mekkája is lehet, de csak mert tisztább a víz, mint az Adrián. Árban talán az a lehetőség a legkifizetődőbb, ha az ember bérpalackkal, saját cuccal, saját transzferrel szabadon merül. Felbecsülve a búvárcégek számát, valószínű, hogy az amúgy is frekventált helyeken dús rajokban tobzódnak a búvárok, főleg ha a széljárás a sziget egy-egy sarkára összefújja őket. Elő és utószezonban nyugis, kedvenc hely lehet száraz ruhás fanatikusoknak – mint annak a pár brit freelancernak, akikkel eldiskuráltunk. Fájdalom, ezúttal mártózás nélkül megúsztam.
Az időjárás, nos március idusán tud szeles lenni, gyakorlatilag angolos, hűs széllel, mint egy rossz áprilisi tréfa. Vízhőfok tükrében, szeptembertől térnék vissza, mint hogy szezon előtt tegyek ilyet még egyszer.
Összkép: már most sok a turista, fotós, meglett európaiak, aprócska ázsiaiak, fiatalokból nyelvtanulás ürügyén jópár. Vidéki város ilyen turizmusról csak álmodik, mi lehet főszezonban??? nem akarom tudni, köszönöm – bár ez magánvélemény a nyugodtság mellett. Sztory, horror, átverés, kellemetlen benyomás nem volt. Az élet a mediterrán egyszerűség jegyében, némi arab életérzéssel, olaszos eleganciával és brit derűvel tarkítva kellemes, főleg, ha a sűrű városokat magunk mögött tudjuk hagyni.
Természetesen a sűrű városok azok, ahol a történelem jelen van. A védett Valetta tengeröblei felett, több pompás intézmény dús relikviái tanúskodnak egykori korok gazdagságáról, a képzőművészet remekeiről. Pár kedvcsináló kép nem adja vissza a hely monumentális pompáját. A mai kortárs képzőművészet ilyen értékek létrehozására nem vállalkozik – valljuk be, a világ kulturális öröksége nem mostanában jött létre. Kár, hogy kevés a nagyszerű. alkotó ember, hogy ma mások az értékrendek. A boltívek alatt, égre fordított tekintettel megállva, csak ámul az ember…
Tehát a búvár sem vadember, akkor van lehetősége a történelem porából magába szívnia. A borok annál jobbak, a gyenge, gyümölcsös íz jól esett a nap végére. A sörökből van pár máltai modell, én a gyenge, sötétebb Blue Label-t részesítettem előnyben a Farsons-tól. Ez is a brit ízlést pallérozza, ahogy sok vendéglátóhely, vagy éppen a boltok polcain található árukészlet. Persze arabus formációk is akadnak, a sok olaszos tészta mellé. Mi akkor a máltai konyha remek? A nyúl! – mondhatjuk, de persze a halakból és tengeri herkentyűkből ugyanúgy falatozhatunk, mint más tengerparti városokban. Azt hiszem, így sör és kaja után, kultúráltan és az utazástól fáradtan nincs is más dolgom, mint elköszönni Máltától, egy időre. Szép hely a világban, mint búvár, visszatérésre érdemes bélyegzőt nyomnék rá.
