A köd
Category : Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
28.Köd
Nem láttam még ilyen ködöt errefele, nyáron ritkának számít. Eszembe jutott a Köd című klasszikus film, de kopogást nem hallottam, meg a mellettem állók is látótávolban voltak. A navigálásban azért oda kellett figyelni, hogy hova dobunk horgonyt, mert a parti sziklák sem látszottak. A kisördög azért felkacagott a vállamon: “Jó nap a mókára, az emberek nem fognak visszatalálni a hajóhoz, ha eltévednének! Majd az áramlás elviszi őket!”
Persze egyik módszer sem hiányzott a kelléktárból, hogy ugyanúgy vissataláljunk a hajóhoz, mint eddig is: a víz alatt a felszini köd semleges faktor. Obrozilok becenéven azért a Campinges csapat indult még a játékban, miattuk nem tettem volna tűzbe a kezem. A szerb iskola csodás érdekességekkel edzi az embereit: rumli a fedélzeten, amorf vízbeugrálás maszk és uszony nélkül, kepesztés a felszínen. ennek ellenére nincsenek akciók, gondok, valahogy mindent megúsznak, a mi szerencsénkre is.
Fal merülés: szembe jön nagy fűrészfogas sügér, fel is kiáltok 38-on a meglepetéstől, majd beleszaladunk pár hatalmas ernyőscsigába, aztán ennyiben le is jár az idő, a kompjuter emelkedést kér csipogva.
Második akció a szemközti cakkos partvonal, discovery dive, azaz keresés, kutatás. Az eredmény két kisebb barlang, az egyik egy szabályos kút: 8 méterről nyúlik a felszínre függőlegesen. Nevenincs hely, majd eljövünk ide párszor még talán. Éhség már van, de valahogy kimarad a kajaszünet úgy érünk vissza a kikötőbe.
A napok hosszúra nyúlnak, mire sikerül végezni a bázis körül: az ember saját felszereléseire vigyáz. Napi szinten a saját felszereléseket saját kezűleg mosom-öblítem, hiszen a tanulók, meg a kopasz alulképzett, mindent elfelejtő és gyakorlatlan búvárok hamar gallyra vágnák pl. az automatákat. Kivétel a saját nevelés, de bavallom a felszerelésem kockáztatásával betérő embereknek nem válallalom az oktatást: falrahányt borsó, egy év múlva a következő merülésén úgysem emlékszik majd rá. Csak az én redoktorom megy gallyra, ha nem figyelek. Mosogatok morogva, nem adok esélyt, amugy meg szervizelni se nagyon van idő, meg alkalmatosság. Hihetetlen arcok jönnek be vizsgával, van kiktől tanulni az “okosságot”. Azért sikerült nekem is a szezon során mind elzárt palackkal ugrani, lemerült lámpával barlangozni, mind eltévedni. Éljen a gyakorlás, amiből tanul az ember!
