Hibajelenség
Category : Itthoni víz , Karas diving blog , Uncategorized
Zénó meg én kiléptünk a szombat reggeli rutinból. Legalábbis azt hittük, hogy a bolond megy csak a víz alá – míg meg nem láttuk a parkolóban álló kocsikat. Jah, osztákia, Neufelder See parkoló. Némi dekor elemek búvár szellemiségre utaltak, így egy kis fantáziával el tudtuk képzelni, hogy a víz alatt rodeózik pár megszállott. Hogy ne képezzük az üdítő kivételt, száraz ruhát öltöttünk. Némileg módosított szerkómon az ólmok elhelyezésével későn gondolkodtam. A vastag, 300-as polár aláöltöző megkövetelte a tiszteletet – amihez a két otthon hagyott zseb jól jött volna. Mindenképp profibb lett volna a maradék 5 kg súlyt másképp rögzíteni – mint ahogy az Mac Guyvertől elvárható.
Öltözés közben a síneken egyik szerelvény a másik után húz el. Mi ebben a fura? Az, hogy ezek a ravasz svábok, a vasutat közlekedésre és áruszállításra használják! Mivel hogy használják, gondozott, patent állapotban is van… (ilyent láttunk Angliában is, ahol a vasút egy tiszta, gyors, kulturált, ennél fogva drágább, de kedvelt tömegközlekedési eszköz is. amihez a mi kis verziónk egy balkánosított modell. pedig a vasút nagy nagy stratégiai érték! Uff! – de kár értünk)
Nos, egyikünk se tétlenkedett a nagy közlekedésen ámuldozva, szépen Zénó is belebújt a Zero Gravity száraz ruhájába. Az enyémhez képest, balettruha az, szép rugalmas modell, érdekes lesz megtapasztalni, hogy viselkedik a vízben. Kocsi zár, lépés iiiindul!
A vízbe menetelnél mindketten a súlyt próbáljuk. Szinte profi volt a becslés. A szelepeket azért teszteljük. Én az enyémet kicsit szorosra állítom. Zénó az övét lazára. Elmerülünk. A tó középvonalában evezünk. Tesztanyag: L-XL méretű uszony és a ruha Zénón. Nekem a polár aláöltöző második viselet, a Rocket Fin és a DTD BCD detto. Négy csukát is látunk, miután eszmélünk, hogy már kb. 38 perce merülünk. A tó közepénél járunk. Nekem pompás lenne, de társam fázást jelez. Feljövünk 18-ról, felére, a törpéknél úszunk egy tiszteletkört és tempósan jövünk vissza. Ütközésig úszunk, ahol hagyom a ruhám, hadd dobjon fel az utolsó métereken. Gondolkodom rajta, hogy a szelepen állítsak-e, de igazából nem érdekel más, csak a gyors kijutás. Zénót is.
Dideregve jön velem, tudja már, hogy nem úszta meg szárazon. A kocsinál derül csak ki, hogy mennyire is, a teljes aláöltözete vizes, zokniból csavarható a víz. Brr, ez nem lehetett egy wellness élmény! Otthon aztán okosan a ruhát teszteltültük – mivel vadonat új – tömítettségre, de semmi jel a beázásra. A szelepek jönnek gyanúba, bár nyaki szivárgás sem zárható ki. A rejtély a következő próbáig megmarad. Erről a merülésről sokat nem fogunk beszélni, de a következőre, nos már most készülünk. Hogy a búvár milyen egy elvetemült fajta, ugye? A parkolóban önkéntelenül nézem a többieklet és csóválom a fejemet: nem és nem értem, miért mennek a vízbe. Ezzel együtt magamat sem értem, skizofrén a helyzet. Mindenen túl, merülni azért nagyon is jó!
