Abu Fendera
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Kerasub DC , Uncategorized
Útijelentés 3 – Abu Fendera bemutatkozik – három merülés a boldogsághoz amiből kiderül, megérte-e a hosszú túra
Abu Fendera – mint egy mesehős, amit még senki nem látott, aki a legendát továbbadta. Ki hozzátesz, ki elvesz, ki pedig útnak indul, hogy személyesen találkozzon vele. hónapok óta suttogtuk e rejtélyes nevet, napokon keresztül utaztunk, volt időnk ábrándokat szőni, óriási, terebélyes fává nőtt bennünk az elvárás. Aztán eljött az utolsó perc is, mikor a hajómotorok leálltak, hogy mi is megtapasztaljuk, lássuk, megéljük, mit jelent ez a két szó.
Célbaértünk, sajnos csak egy napunk van a merülésre- az idő és távolság miatt, utána északnak kell fordulnunk. Habili Fendera amivel kezdünk. Látótáv gyenge. Látnivaló, gyenge. Hiba, ilyen helyért az ember nem hajózik ennyit. Csalódás a köbön, Attila a fővezető is őrjöng, szidvaa percet,a mikor rábólintott a döntésre. Másodszor egy csatornát (Abu Fendera Fasma) merülünk, korallok jobboldalon, zeg-zugos nézegetős. Koralltömbök számos üreggel, üveghal búrával. sok van belőlük, mintha burok gyöngyökből vibráló burok burítaná a formációkat. Van itt is bohóchal farm, jön egy szirticápa és akadnak nyomai az eróziónak. Még nem az igazi, akadhat azámos ilyen zátony, de azért sejteti a Vörös tenger gazdagságát. Ezt követi a térség harmadik merülőhelye.
Habili féle, nevesincs semmi a vizek közepén. Már a beugrás is vontatott, újra kell kötni a hajót. Áramlás miatt húznak vezetőkötelet, így a tatból kézibehúzással elérhető a zátony – nem kell uszonyozással fáradni. Hát, az egész egy átverés volt kérem!
Maga az ármlás: nem jelentkezett, inkább csak hullámzott a felszín. A korallt körbeúszva talán, ha egy egy ötméteres szakaszon fordult elő, hogy nem sodort barátságosan menetirányba a víz. Ez már kérem parafizika kategóriás merülés!
A zátony: több torony egymás mellett, majdnem láncszerűen. A fő tömb tövében halrajok bújnak meg, rég látott sweetlips rajokból mutatkozik pár kisebb család. Snapperekből, nagyszeműekből és még pár nagyobb testű rajban élő hal képviseli magát, él a víz, nyüzső metrpolis ez a hely.
Növekmények és lágykorallok: minden, de minden vastagon fedve, színpompás, dús vegetáció borít minden felületet. Körös körül. Lilákból, ibolyákból, pirosakból, viasz és narancs színekből. Ez a hely lehete a Vörös tenger reklámarca, a prospektusból ismert etalon – amilyent az elmúlt két évtized sok helyen csak archívumból ismer. Fixen mondom, hogy ezért az egyetlen helyért megérte idehajózni! Csak 51 perc jutott a csodából, levegőink elfogytak és mindent láttunk. Felfedezni való csak a makrovilág sűrűjéből lett volna, vagy pár rendkívüli találkozás vándorló óriásokkal. Mi szerencsések, be kellett, hogy érjük a ráadás kalászhal fergeteggel, ami a csodás oszlopok között körbezárt bennünket. Végül a zátony tetején, 3-5 méter között, a dús, élénkvörös korallhal vibrálásban, bohóchal farm életképeivel zártuk a fantasztikus merülést. hullámzós kiszállás, széles vigyor az arcon. waow! Ez aztán a merülőhely – mondom én, háromezermerülés után.
Nincs lazulás: irány Dangerous reef, itt lesz az éjszakai! Szép, és korrekt merülés: hajó alatt szirti cápa vadéászik, aztán két, kapitális muréna is jelentkezik, hogy kísérjen bennünket. Tegnap ,még véletlennek gondoltam a dolgot, de ma már ez konkrétnak tűnik: kígyódzó mozgással, neki, neki verve az orrát pár korallnak, meg-megálvva, szlalomozva, de újra és újra mellettünk terem a hatalmas példány. eg yponton egyszerre mutatkozik a kettő, szóval már nem csak a tűzhalak jelentik a kíséretet éjszakai merüléskor!
