Ráhibázott úticélok

Ráhibázott úticélok

Nincs véletlen, maximum szerencse. A szerencsesorozat meg aztán giga törtrészként mérhető a véletlenkutatók skáláján, éppen ha búvárkodásra vetítjük. Gondolok arra, hogy majd megközelíthetetlen, vagy nehezen merülhető helyeket küzdöttünk le sorban, top körülmények között.

Még nem láttam korrekt térképvázlatot Abu Ramada Északi platóról. Az én fejemben meg pár merülés után is csak ugyanaz az ösztönvezérelte ív volt meg, amit reméltem most is tudok majd tartani. Egy rizikója van ennek a 20 méteres platónak: az áramlás. Rutinos csapatnak drifttel szinte bármikor, de kikötésképp csak olyan csendes, ragyogó időben tűzhető műsorra, mint amilyen a mai nap volt. A jelek szerint pedig ma, az aktuális csapattal mindenkinek bejöhet.

Hagynám az elenyésző részleteket, ami mindig ugyanaz: a letörés kékje, az élettől vibráló klasszikus üregekkel bélelt korallfejek, 20 méternyi nitrogénmámorban oldva. Ami ütős volt, hogy a standard komoly áramlás helyett majdnem álló vizet találtunk. Korallvirágzás után kissé zöldes víz volt, tompa színekbe vonva a mélységet. Aztán a meredély széle felé függőlegesen kettétört a víz. Balra a lagúna homályos, állott vize, jobbra pedig a bevilágosodott, üvegtiszta kékség, ötszörös látótávval húzva a távolba a tekintetet. A kedélymutatóm felugrott a tizesre, valami halvány áramlás pedig lágyan tolni kezdett innentől. Kacsintgatva a nagyobb korallfejekre, le a mélységbe, megagiccs kategóriás képekkel fordultunk a hajókötélre befejezőképp. Pláne, hogy El Mina, meg a Carless corner után ez volt a harmadik zárómerülés: ráadásul szerintem a legjobb délutáni fényben. Csoda, hogy az órányi hazaúton már előkerült a fájrontkulcs? Legalábbis számomra.

Következett Umm Gammar: hullámos, szélirányos tájolás eredményeképp idill úti cél, gyerünk oda! Nos, érkezéskor 3 delfin fogadta a hajókat. Apa, anya, meg kisborjú, akik ott töltötték a napot, főleg snorkelesek heccelésével. Áramlás nuku, helyre kis látótáv, minek folytán a délután már egyszem hajóként vettük birtokba a helyet. Aki nem úszott delfinnel az nem velünk jött, szóval délután elégedetten szürcsöltem a teámat vagy százötven percnyi ázás után.

Az Erg Abu Ramada nevű koralloázis, uszonyleszaggató, tüdőkiköptető merülőhely teszi fel a pontot a sorra. Legalábbis alapbeállításból ez a definíciója minden merülőhelyeket ismerők előtt. Posseidon kegyes volt ezúttal is: alig érezhető áramlás csak egy húszméteres szakaszon tört ránk, de csak azért, hogy a halak tömegét láthassuk vibrálni. Ha nem lett volna 3 gigantikus muréna, akkor itt is csak giccsparádéra emlékeznék, meg arra, hogy na, teknős azért lehetett volna. Szóval ujjongva szálltunk ki a hajóra, valami félig extázisba roskadva. A baltikum nevű társklub tagjai ezután már ellenkezés nélkül hagyták jóvá következő úticélunkat a G.A.R. Aquárium tárgyában, ahol megint nyugodtan, zavartalnul birtokbavehettük a merülőhelyet, hiszen csak pár hasonló megfontolású bajnokcsapat ugrotta délután, azok se zavarva a mi merülési tervünkbe bele.

Nos, ezek után, csak tudnám, mi jön még? A válasz egyszerű, és nem én adom meg: szerdai géppel jönnek személyes tanítványaim, akik ennek már részét képezik majd.