Tiszta rémálom

Tiszta rémálom

Reggeli helyett Von Ulrich kommandoval le déli provinciákra, a külső hotelekből vendéget hozni, majd kiegészülő járattal bázisra érkezni. Csak mert szombathelyi színekben Doktorom két hölgyet protezsált a hajós túránkra. Jó indulással vágtunk neki Umm Gammarnak, két merülés, két intro után becsületesnek éreztem a napomat, az áramlás, szél, hullámzás, hőmérsékleti faktorok pedig ugyancsak jó közérzetet biztosítottak. Pezsgő, vidám kis nap volt, csakhogy ne érjen simán véget, egy rémálom öltött testet sietősen. Transfer végén összegzem a bankóimat, két kézzel kutatok zsebeimben, telefonok, irattárca, minden játszik, majd lezseren pakolok visszafele amit érek, pénz átad, zsibbadtan taxiajtó becsap, és huss! Integet a vigyorgó söfőrnek. Egy nehéz sóhajtásig, mikor is hideg kéz a gerincemen végigsimít, fejbőr bizsereg, szív hevesebben ver, ahogy zsebeimhez kapok: az ülésen hagytam a briefkót!!!
Szemem még a távolodó kisbuszon, karom már integet, de hiába, a forgalom kegyetlenül beszippantja a járgányt. A hömpölygő áradatból Ulrichkal kiragadjuk csikorogva fékező első járgány, majd belekergetjük a sofőrt az üldözéses autózásba. Izgalmas hajsza, miközben pereg a homokóra: ahogy fogy az idő, úgy nő a távolság köztem és erszényem között. Miért volt benne útlevél, meg pár egyszer majd hiányzó okiratocska? Se cím, se telefon becsületes megtalálónak miért nem? Megannyi kérdés, ami öngólként számolható. Elővigyázatlanság, több hatványon. Így aztán egy kör után újra a főúton állunk, két oldalt monitorozva a forgatag megannyi buszát, figyelve a függönyös négykerekűt, ami történetünk kiindulópontja. Telefonos intézkedés, Metad a cég lelkiismeretes főintézője elindítja a helyi kapcsolatokat, hátha a sofőr előkeríthető. Fura egy hely Egyiptom, sosem tudni, hogy itt mi, miért, hogyan működik, kerültek meg már olyan dolgok, mik máshol bizton eltűntek volna. Az én kis bankótartómmal is ez történt.
Bevallom, a táskám kifordítása hozta meg a sikert, egyben a rémálom végét, ami már a május 9-i hazautazásomra is árnyékot vetett. Fuuu! Hegyoldalnyi szikla gördült le a szívemről. A búvárkodás vagy ellazít, vagy kikezdi a gondolkodást. Ha a fáradtságra fogjuk a koncentrációhiányt, akkor is vitatható az eset. Egy biztos: baj nem történt, de legalább ciki kis tanmese kerekedett a dologból.