Brothers safari 1. – Baljós előjelek

Brothers safari 1. – Baljós előjelek

Ha tengerjáró emberként valamit is adnék a babonákra, akkor lehet, hogy komoly aggodalmakkal vágok neki a safarinak. Előjelek pedig voltak. Nem jó ómen az utolsó napokban hajót cserélni, ezt minden tengerész tudja. Az pedig, hogy a búvárruhám elcserélték, hazavitte egy távozó vendég egy hete, csak még egy sróf volt idegrendszerem feszülő húrjain. Ugyan egy hasonló neoprénnel kellett vigasztalódnom, meg izgulnom, hogy a túra előtt visszacseréljem. Ez olyan ügyesen történt meg, hogy a csoportom megelőzött a hajóra érkezéssel, legalábbis úgy hittem. Mégis én értem előbb oda – aggódva azon, hogy elvesztek. Na, megérkeztek örülve megint a viszontlátásnak, miközben uralni szándékoztam a méhkaptárnyi felbolydulást. Már csak egy baljós árnyék ugrott elő a fedélzeten: 180 kg ólmon kell osztozni huszonhármunknak. Na, rendeltem is 80 kg-ot tüstént, miközben vakartam a fejemet: ma semmi nem volt tökéletes még. Történt, hogy reggel még egy hazautazni készülő búvárom kereste hiába útlevelét, na itt is maradt az utazási iroda gondjaira bízva, arccal Kairo és a konzulátus felé, hogy harmadnap, kényszerű utazáshosszabbítással hazaérkezzen.

Tehát aznap nem én voltam az egyetlen aki aggódott, útban valami ismeretlen és szeszélyes fordulatokkal tarkított kalandtúra résztvevőjeként. Márpedig úton voltunk, Gota Abu Ramadán elkövetve a majdnem lehetetlent: checkdive, az eredeti súlymennyiséggel, lévén nem raktak fel plusz súlyokat. Fohászkodtam, hogy ne kelljen több problémát realizálni, erre egy szoba oda-vissza csere akcióját kellett levezérelni. Kiderült, másnak sem jött be a szoba: tehát van egy üres, mostohakabin a hajón, talán pont kísértettel? Ez lett az arab guidoké.  🙂

Ahogy a hatalmas és szép hajón mámorosan bóklásztam a többi utassal, a sok baljós jel kezdte értelmét veszíteni, az eligazítás és vacsora után pedig csak azt zsongta a hajómotor, hogy „Megyünk merülni, irány a Brothers kistestvérem!” Úton voltunk hát.

Lehetett vagy fél 12, mikorra az utazással telt a nap, meg járulékos fáradtság és a hullámok ringatása legyőzte az izgalmat: hamar álomba merült a sok utas. Lehunytam a szemem magam is miközben próbáltam kirekeszteni a sötét gondolatokat és aggodalmakat, míg rám tört a mélyalvás békéje. Csak ameddig szokatlan ringására nem ébredtem.