Brothers safari 2.- Szigetek

Brothers safari 2.- Szigetek

Valami nagy megkönnyebbüléssel, derűs jókedvvel néztem az ismerős világítótornyot, a darabka szárazföldet, ahogy kötelekkel rohangálnak a Zodiákok: kikötöttünk Big Brothersen. Mindenki viccnek hitte a reggel 6-os briefinget: nos tegnap reggel még a reptéren lézengtek, ma meg már a Brothersen ébrednek merülésre készen. Mindenki felspannolva várta a lehetőséget: a bekonferált kalandot. 60 kilométerre nincs szárazföld, térerő közelbe sem ér, szóval kinn vagyunk a nagy kékben. Csak le kell menni, hogy kicsit beszippantson.

A gond pont ezzel van, nemcsak a merülésvezetők ráncolják a homlokukat, a henem a 6os briefing résztvevői is.

Nos, az első három merülés vidáman le is megy: az emberek kicsit mérsékelt elvárásokkal néznek előrefele: ugyan örülnek, hogy az áramlás vitte őket, ezért szerintük nem is túl erős, nagy Napóleonhal is volt pár, Numidia roncsa is bejött, a szigetreszállás is parádés volt. Csak cápát látni azt meg ráérünk a következő napokon is. Szóval szép falak, igazi dropoff merülések voltak.

A második reggelen Big Brothers, 3 csapatban rajzunk ki, ugrás Zodiákból, cél az Aida roncsa, 35ös max mélységgel figyelni, a mélységbe lógó vastömeget, majd továbbúszni az áramlással, ahogy az előző alkalmakkor is. Nos, szó volt áramláspontról, átmeneti szembeúszásról, szóval mindenki felkészülten futott neki annak, amire nem lehet felkészülni.

Mi mint harmadik csoport ugrottunk, de mintha mosógépbe érkeztünk volna, az áramló víz ellen rögtön evezni kellett, nehogy a reef tetején ragadjunk. A csapatot szétfújta a víz aztán ahogy rendeződtünk, ott találtuk magunk a Numidia tetején újra. Ezúttal szembeáramlásban. Na, ráfeküdtünk a vízre, egyenesen, húzódva a visszaáramlásokra, az állóvizes foltokra, próbálva a 30as mélységgel, mivel a roncs miatt idáig ereszkedtünk. Araszoltunk előre, egészen az első kiszögelésig: ott olyan erővel folyt a víz szembe, hogy a szájreduktor és az octopus egyszerre kezdte fújni a levegőt. Hátranéztem, változó sikerrel tempóztak áramlással szembe, ki lemaradva, ki előretörve. Nos, az én szirtemnél akadtak meg ők is. Lestem az alkalmat, hogy jelezhessem a fordulót mindenkinek: falba ütköztünk.
Roncsig visszavitorláztunk, ezúttal 8 méteren próbáltam valamit haladni a tervezett irányba. Fal! – ahogy az áramlás ugyanúgy megállít, kapaszkodásos technika jön, lobogunk mint zászlók. 30!- mutatja Fecó, a többiek is kerek szemekkel bólogatnak. Fél kézzel kapaszkodva lobogok, rántom elő a decoboját: ez szerintem egy nyilvánvaló effektje a befejezésnek. Mint falevelek a szélben, úgy kapja fel a csapatot az áramlás, aztán visz a zátony felett. Tova… Igyekszem a reef mellett maradni, mert talán a Zodiac itt talál meg legkönnyebben. Felbukkanva a safety stopból már a túlsó oldalon sodródtunk, a zátony mellett, számoltam 20 percet, mire a hajóhoz érünk. Biztonságban voltunk, de mindenkiben lobogott még az adrenalin, ahogy erősebb erővel kerültünk szembe. Erre mondjuk a méretes hullámok is rátettek, de mindkét arab guide egy egy Zodiákkal, meg szürke arccal jött vissza értünk. Azt hiszem, szakmailag aggódtak a helyzet miatt, ahogy Brothers bebizonyította, hogy tényleg tud meglepetést, illetve életveszélyt produkálni: az előző két csoportot is elfújta a nagy víz.

Ezek után kis hangulatváltás jött: kollektív szavazat alapján Big Brotherssel végeztünk, irány a Small, aztán éjjel mehetünk is Elphinstonera.

Egy foxshark és kicsi szirti cápa tűnt fel a merülések során, nagy Napóleon is volt, bár nem mindenki látta a felhozatalt, hangulatilag jól sikerült mindkét merülés, miután este már Elphinstone felé szeltük a hullámokat.

Éjjel, útközben ütött be az egyiptomi valóság, aminek a végeredményét említem: Safagánál merültünk két Abu Kafant, amiket szép merülésnek írnék le. Sikerült végre mosolyogni, mikor este tényleg megindultunk Elphinstone felé.