Brothers safari 3.- Elphinstone
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
A reggel hatos briefingen komoly a tolongás, mégis kései: mire öltözni kezdünk már 3 speedboat érkezett Marsa Alamból, így megelőztek a merüléssel. Harmadik csoportnak érkeztünk: a terv az volt, hogy a platón pihenünk ha nincs durva áramlás: cápa meg csak jön, ha figyelünk! Lassú áramlás volt, nyugalmat sugárzó, a víz pedig nagyon tiszta és kék: olyan, mikor ujjong az ember a látványtól. A plató alattunk terült el, mint egy nagy, legörbülő orr, nyúlt kifelé, lassan lefelé görbülve. Szép volt nagyon, miután elhagyott bennünk egy szembejövő csoport, egyedül voltunk a kékség peremén, ezen a korallokkal benőtt fennsíkon. Nos, a kedvező körülményeket kihasználva elindultunk kifelé a nyergen.
Harminc alá érve a nitrogén csak fokozta a körbeölelő áhítatos nyugalmat. Körbenézve a társaim mozdulatait és buborékjait figyelve nyugtáztam: mindenki nyugodtan lélegezve lebeg. Alattunk hasadékok csábítóan integetnek, a kékben egy barakkudaraj kőröz, azon túl feltűnik egy oceanic whitetip. Szóval cápa megvan, mi kinn a szélen, mélyben, ideje fordulni: most jön a szembeúszás, némi kockázata. Nincs jó hatással az ilyen a levegőfogyasztásra, ahogy az semmikor sietést imitálva átvág előttünk egy másfeles szirticápa. További pár perc kimért emelkedés után elérjük a peremet, de itt is szembe jön a víz: ötlettől vezérelve a négyméteres plató felett átlendülve irányba veszem a plató túlsó felét. Hátha itt más a helyzet. Nos, a plató közepén egy mélyedés fogad, édeni kis korallövezet, mint egy amfiteátrum: Napoleon, muréna, és berzenkedő nagy sügér fogad. Nos, itt le is horgonyzunk a safety stop idejére a nulla sodrásban nyugalmat lelve. Süt a nap, és valóban csak körülöttünk áramlik a víz, ahogy a korallkert közepébe befészkeljük magunk. Sóhajtozom, míg benem futnak a levegő jelentések: merülés vége, felbukkanunk, bennem ott az érzés: ez volt az utóbbi két év legjobb merülése! Azt kaptam, ami nekem tetszik – nagyot, és szépet ettől a merüléstől. Csak nézek sandán Chrisre meg Crashre: a két paliból ugyanezek a benyomások sugároznak, szemük még mindig befelé dülled, szájuk mosolyog. De a többiek is ilyennek tűnnek.
Következő akció: nem jut pár, miután a többiek kettes egységekbe fejlődtek. Elöl, hátul profik, középen haladók, én meg kinn oldalt a nagy kékben. Cápacsali mondták, amiben spec igazuk volt: ha a cápák kerülik a búvárokat, a reef közelében úszást, akkor határozott oldaltávolságban van esélye találkozni velük. Nekem meg ott volt a kamera is, úgyhogy gondtalan körbenézegetéssel úsztam a csapattal. Két esemény történt: egy nagy Napóleon jött oda hízelegni, dörgölőzött a kezemhez, és játszott főszerepet a kamerának. Másik kalandban cápáé volt a főszerep, ami fonák módon közvetlen a falnál, a csapat alatt úszott el. Hát, speciel én a nagy figyelő maradtam le az eseményről, hiszen a távolság és a reef kékje elnyelte a kontúrokat.
Ötven perc alatt végigcsorogtunk az áramlással, ha pedig a többieknek lett volna elég levegője, akkor én ott marasztaltam volna sütkérezni mindenkit a reggel felfedezett korallkertünkben.
Délután part mellett köt ki a hajó: dugong és teknőshajtást konferálunk be. A csapatommal komoly szisztémát fejlesztünk ki: széthúzódó csatárláncban indítunk keresést. A motorcsónakos start után egy perccel már teknőst látunk, aztán egyiket a másik után legelni a tengeri fűben. Nyolcig számoljuk a lomha cserepeseket, aztán már csak a dugongokra fókuszálunk. Mintha meghívásra érkezne, jön szembe, nyomában vagy tucat búvárral, akiket le is hagyva előttünk csinál egy hanyatt fordulást, majd arccal a fűre ereszkedve mint egy porszívó kezd lakmározni. Nem zavarja, hogy elüti a kamerát, csak jön szembe, én meg hátrálok. A Geographic este becsengetett a felvételekért, de nekik nem adtam oda. Pedig csináltam még pár snittet egy bigyókáról, ami inkább egy anemona helyet kereső alakja volt, miközben medúzaként úszott. Sünhalon meg pár homoki angolnán kívül más nem jött szembe, mi meg 65 perc merüléssel visszaértünk a hajóhoz. Komolyan feszítette keblünk az öröm, hogy a dugonggal csak a mi csapatunk találkozott, azaz nekünk szerencsénk volt. Mutatom a naplómban a 4 jegyű merülésszámot: első dugongos merülésem, ha megbocsútasz! – mondom, köszönve magamban a nekem is jutó kezdők szerencséjét.
Este: nightdive, number one!
Folytatjuk még