Mamula ürege – csigafonalak – fonálcsigák
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Norvég srác csatlakozik a bázisszemélyzethez. Gyorsan rábeszélem a víz alatt készülő fotóalbumra, miközben már úton vagyunk a roncshoz. Patrolac nekünk, az öreg, leszázalékolt hadirokkant. Egyre szebb lesz, ahogy a halászhálókat is benövik a moszatok és algák. Vastagodik a köpeny, absztrak módon a hálóval elfüggönyzött terekben halak teszik napi sétájukat. Él a roncs, szép is nagyon.
Gyorsított pihenő után Mamulánál ugrunk: irány a Sárkányfog sziklák. Szeretem ezt kis cakkos sziklakertet, hiszen rengeteg szivacs és moszat növi be. Kevesen ismerik a telepes hidraállatokat, ezek közé sorolható legprofibb szakértőként a fonálcsiga, amely egyenesen rajta legelészik. Miattuk jöttünk ide, csinálni pár szép felvételt, aztán meg megnézni a part menti fjordokat. Nem kell nagy léptékű csodára gondolni: lekerekített sziklák között játszik a fény, benne sziklahalak napoznak. Titkos szifon, ahova strandoló sosem merészkedik, csak búvár téved be. Éppen a Nap állása kedvezett, fényjátékban volt részünk. ezt elnéztem volna egy darabig – míg akár odébáll a világító égitest, de már ideje volt indulni: majdnem egy órába telt, mire körbeeveztünk, vendégünk palackürüléséig.
Ha gyorsan lemegy a két merülés, akkor sziesztéra is jut idő: Rose lett az úti cél. A minap Dragan úgy manőverezett bele egy kikötőbójába, hogy le kellett vágnom a hajócsavarról. Az okozott kárt is most igyekezett megjavítani, mi meg burkoltunk jófajta sört addig. Hát valahogy így néz ki egy jófajta, lötyögős nap – az ember csak elégedett az élettel.