Első napok

Első napok

Befutott a jóhír, az elkönyvelt repjegyek mégis fixen megvannak. – részletek- Lassan minden otthoni ügy elrendeződött, kezdek fellélegezni. Különösen sok szó lesz a lélegzésről, hiszen amúgy freedive hőskor kezdete virrad fel. Lesz VB Sharmban, s jelenleg is zajlik a Blue Hole-nál egy megmérettetés (Triple Depth), itt vannak szerbek, csehek, ukránok, de hát én nem vagyok ismerőjük. Tök öncélúan fejleszteni, tesztelni jöttem magam, s látni, hogy csinálja egy profi az oktatást.

Merültünk két napot, az egyszerűbb merülésekkel nincs is gond, a húsz méterrel sem volt gigszer, így vágtunk bele a harmadik napba. Canyon, híres-hirhedt gyönyörűség, képtelen kéződmény, hihetetlen hasadék! Nos, a csapat egy rávezető drift után a délutáni futamnál visszatért hogy benyomuljon. Nem véletlen, hogy megvan a mikéntje, ezzel együtt rizikója ennek helynek. Mert itt a tervek megdőlnek, szétesnek, a mélység meg mélység, no meg ezzel járó mámor is.

Gondolhattam én, hogy sima lesz, mint ereszkedünk, s haladunk irányba, de nem! Lett légyen a négy ember kicsi csoport, de mindenkinek megvan a története rá, hogy mi miért alakult másképp. Az én verzióm is zavaros, de hogy be menni nem úgy sikerült, s kijönni sem, az idő el is telt, az emberek el is tűntek meg elő is kerültek, dekót is kaptunk meg nem is, el is fogyott a levegő, de maradt is, tetszett is, meg döbbentünk is, ezek az elemek itt mind megvoltak.

Ráadás a pszychikai nyomásra egy kis gyomorbántalom, ami hidegrázós lázzal, savval, puffadással előző este rámérett. Nem is ettem 24 óráig semmi ételszámba menőt – de mára már a javulás útjára léptem. Azért komorságom oldandóan úsztam kicsit lábra gyúrva, majd benyomtam a bázis vacsoráját, hogy új erőre kapjak. S holnap újra megkísértjük a Canyont…