Palack nélkül
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Persze rengeteg fajtája, mércéje, módja s mikéntje van a víz alá merülésnek egy lélegzettel is. Kicsit összekapva magam gondoltam megmérem magam, s Robival bementünk egy tréningre. Mit mondjak, elsőre sokkal jobban tetszett, hogy egy szál fecskében tizenötön löbbögök lazán, mint felvértezve
Szépen, lépcsősen sikeredett egyre mélyebbeket nyomni, s a végére megismerkedtem az orrcsipesszel is, meg a viziszemüveggel. Na, az egy 20 dioptriás lencse, amivel a víz alatt lát az ember, csak bele kell engedni a vizet. Barokkos túlzás, hogy lehet vele látni, de a látómezőn akad egy kis ablak, ami éles, nagyolt képet ad. Vidám dolog, kicsit emlékeztet arra, mikor távcsőbe néz az ember: fogalma sincs róla, mi hol, s milyen messze van.
Ezekkel a csoda cumókkal sikerült elérnem a kitűzött mélységet, s még tiszta fejjel felérni. Persze ennek csak a felszínen kezdtem örülni, mert ott lenn, jobb ha az ember nem a számokra koncentrál, hanem arra, hogy tiszta merülés legyen, ne valami rizikós erőpróba.
Elég is volt. A következőkben az úszásra, valamint a statikus gyakorlatokra, légzésre, lazításra koncentrálok. Azt hiszem, mindig a leggyengébb oldalt kell erősíteni, ha az ember fejlődni akar. Van a part mentén egy 12 méteres bója, ez a legideálisabb edzőhely számomra: közel van, nyugodt, és biztonságos. Úszásra meg nyitott a tenger. Táp: gyümölcslé, meg kaja a bázison. Hihetetlen gyorsan telnek a napok, ha csak kettő úszás, meg egy jó kis merülős tréning jut egy napra. Szóval: ez a főműsor. Nyugalom, s béke vele.