Blue Hole
A Blue Hole-ról már mindent leírtak, egyre inkább a freediving ad neki új ismertséget. Már hárman is átúszták az alagutat egy slunggal, ami rendkívüli teljesítmény: ahhoz, hogy valaki megpróbálja, 80 méter mélyet kell tudnia egy levegővel, ami úszásban több, mint három és fél perc. De erről van is fenn pár video a megosztókon, érdemes rákeresni azon túl, hogy készülékes is akad. Nekem William Trubridge a favoritom. 🙂
Ezek közül legdurvább talán, az, amikor az israeliek elemzik egy kamerás oktató halálát. Nos, elég sokkoló ahogy a merülés utolsó perceihez érkezik a szerencsétlen, a film meg csak pörög…
Fordítva merüljük: azaz először külső oldal jobbra el, belül teszünk egy teljes kört annyi levegőnk marad. Délután a Bells – Blue Hole, azaz a Bells hasadékából indulva driftelünk, szorosan a fal mellett, 30 méteren indulva. Öt méteren kell egy kis pihenőt az elejére venni, mert egy csoport eléggé beszorult a hasadékba, egyenlítési gondokkal kapálóznak, s nem haladnak le, keresztül a hasadékon. Mikor felszabadul a pálya, támadunk: majdnem 3 méterről, egészen 28-ig hullunk alá, mint ejtőernyősök, s mindezt egy szűk, függőleges hasadékban, a testünkkel kormányozva.
Nyugodt, nagyon laza merülés, mindenki szépen lebeg, alattunk kétszáz méter ásít sötéten. A fal kiszögelései mellett szorosan haladva, morzsoljuk a távot, nulldecot tartjuk, azaz időben emelkedünk a multilevel merülés szabályai szerint. Sajna nem jön semmi nagy, se teknős (egyik reggel fotóztak a Bellsnél) , se gályatartó, de azért szép merülés volt.
A nap záróakkordja a cuccmosás, teregetés: ha megszárad, elpakolás következik, aztán meg hazautazás egy nap pihenő után. Ágyő Édes Élet!?
A Blue Hole-ról már mindent leírtak, egyre inkább a freediving ad neki új ismertséget. Már hárman is átúszták az alagutat egy slunggal, ami rendkívüli teljesítmény: ahhoz, hogy valaki megpróbálja, 