Tihany Montenegroban! Roncsstory…
Category : Montenegro , Uncategorized
| Megjelent a Dragannak egy cikke a 2003-as szezonról. Lefordítanám, de jobban esik saját szavakkal közreadni, hogy hogyan is fogalmaztam meg anno, frissiben. Azóta persze konkrétan volt folytatás: a „Harangozó” tiszteletbeli cím, név és vándorserleg megszületett. De erről majd csak annak, aki ezt is végigolvasta.A nyár. Nekem azonos Montenegroval. Ha hagyom, hogy az érzések és emlékek elborítsanak, akkor kedvem támad dorombolni. Annak ellenére, hogy igencsak keményen a húsomban hordozom az utolsó merülésen szerzett sebeket. Jól hangzana, hogy egyik roncsunkban lakó nagy angolna támadotott meg, vagy egyik murénás találkozó sikerült véresre, vagy éppen barlangfeltáráskor szereztem. Nomérmost nem egyébtől viszketek, mint tengeri süntüskétől, amit egy óvatlan forduló alkalmával sikerült beültetni a kezembe.
Múlt év elején jártam ott először. Az egész egy csodás kalandnak indult, teljes felszereléssel, lelkes támogatókkal. Nagyszabású tervekkel költöztettem le az egész búváriskolát Montenegróba 2003 szezon elején. A „helyi ember” – továbbiakban Dragan – csak nézett nagyot, hogy mekkora lendülettel érkeztünk, és vágtunk bele a bázisépítésbe. Jó kis lehetőségek bontakoztak ki, egy igazán ismeretlen, vonzó és imádni való környezetben. Hát persze, hogy visszatértem, legnagyobb adriai kalandom helyszínére, némiképp módosult tervekkel. Mondjuk, elhatároltam magam minden szóbeszédtől, idegborzoló machinációtól, ami úgy iszapként felkeveredett a montenegroi helyzettel kapcsolatban. Persze a visszatérés idején még én sem tudhattam előre, hogyan alakulnak a dolgok – csak a szándék volt egyértelmű: folytatni! Így aztán szerveződtek a csopotok, gyűltek a foglalások mire elindultam, hogy pár nappal az elsők előtt érkezve belerázódjak a bázis életbe. Mindig hosszú a leutazás, hiszen az ember lelke már ott jár, míg a kilométerek lassan a fogynak a kerekek alatt. Az pedig sok kilométer és sok idő, a magyar távlatokhoz szokott városi autósnak. Fogadtatás szívélyes. Bázis rendben. Pont olyan, mint tavaly. A nyelvi nehézségeket némi rituális birkózással, kakaskodással és rakiával orvosoljuk – az Öreggel mindig így sikerül beszélgetni. Mire minden kiderül, arra ellep a jó meleg, meditterrán HERCEGNOVI FEELING. Adalékképp a legfontosabb tudni, hogy a volt Yugoslavia területén közismerten lustának, naplopónak tartják a crnagoracokat. Csomó vicc, anekdota van erről. Tavaly leckét kellett vennem temperamentumból és napközbeni alvásból – no ki is érdemeltem a „dobro crnagorac” címet. |
| Búvárbázisok és merülési kultúra pár külföldi manager révén dél montenegroban létezett, de a mi környékünkön mikroszkóppal se lehetett találni tavalyig senkit, aki valamit is képes megvalósítani a búvárközpont funkciókból. Klubok, helyi spekulánsok meg-meg kísérelnek merültetni, de valljuk be, a jogos elvárásokat nem igen váltják be. Mi esetünkben a DC Marina búvárklub, Dragan, Mladen és jómagam bohém törzsgárdája azért ütőképes és profi kis csapatot alkotott – tehát bátran ajánlottam is a barátaimnak. Akik hittek a kaland ígéretének és belevágtak az útba.Mamula sziget mellett 9 éve felfedezett gőzhajóroncs 40 méteren nyugszik. A feljegyzések szerint több hajó tűnt el itt az öbölben, néhányra rá is illett a leírás. A mi feladatunk volt a hajó méreteit lemérni, és a hajóharangot felhozni. A merülési idő biztonsági okokból soha nem haladhatja meg a 12 perc fenékidőt – amikor is el kell kezdenünk a felemelkedést. Kötelező a decompressiós megálló, amit mi 5 percre növeltünk biztonsági okokból. Tapasztalatok szerint 25 perc körüli a menetidő – hacsak nem ejt rabul valakit egy-egy színpompás gyökérszájú medúza látványa a felszínhez közel. Két ilyen merülés kellett a feladat végrehajtásához, aminek eredményeképp a szivacsokkal, kagylókkal és moszatokkal benőtt tömb – ami a harangot rejtette – ott feküdt a hajó fedélzetén. |
| Este elkezdődött a harang tisztítása. Csomó izgatott ember vette körbe az akciót. Lassan rajzolódtak ki a harangba vésett betűk: T …. I …. H …. És számok! Ahogy a drótkefe a kalapács és a sósav marta le a meszrétegeket, megjelent a teljes felirat: TIHANY 1908Így lett a névtelen, hallgatag szivacs lakta, mélybesüllyedt hajónak neve és története. Az almanachok bejegyzései szerint a monarchia 112 t vízkiszorítású, 42 méter hosszú gőzüzemű hajója volt, amely 1917 ben süllyedt el az öböl bejáratánál, útban célja, Kotor felé. Bár a hajón komoly sérülés nem látszik, az a hír járja, hogy aknasérülés okozta a vesztét. |
| Más roncsok is nyugszanak az öbölben. A helyzet fordított: a történethez keressük a roncsot. Keresünk tengeralattjárókat, naszádokat és hadihajót. Árpád 1240 t, hatalmas roncsa biztos információk szerint az öböl bejáratánál húzódó aknazár által jutott a mélybe. A keresést nehezíti, hogy az öböl bejárat egy része horvát fenségvíz és határterület, ahol a kutatásokat már nem végezhettük. Helyi jó ismerősünk a tilos zónában végzett szabad tüdős merülést a Kaiser Francz Joseph roncsán. A harmincöt méteren fekvő, 200 méter hosszú hadihajó a mi fantáziánkat is foglalkoztatja. A tény, hogy ismerősünk öt napot horvát börtönben töltött, és súlyos óvadék ellenében szabadult, némiképp riaszt bennünk. Marad hát a kutatás. Víz alatti sonar által minden merüléshez menet-jövet pásztáztuk a vízfeneket. A szezon végére a módszeres keresés, az állandó próbamerülések révén egyre többet tudtunk meg a vízfenékről, szűkül a terület, ahol a roncsok lehetnek. Sajnos a vízmélység növekszik, ahogy a sekélyebb területeken végzett keresés nem járt sikerrel. A keresett hajókból horgonypárokat találtunk, ami sejteti, hogy a roncs körülbelül merre keresendő – ténynek véve, hogy ha két horgonyt is elhagy a hajó, akkor az elsüllyedt valahol.A többi, meglévő roncsról nem szoktunk beszélni. Merüljük őket lelkesen, ismerve rejtekeiket. Az Öreg a mély merülésekért van oda, imádja a sziklafalakat. Jajj annak, akiben partnerra talál, az mindenhol aztán kóstolhatja a 30as mélységek hűvösét. Jómagam a barlangkedvelők közé tartozó bújkálós vagyok. Kedvenc helyeimen míg a levegő tart, addig adagolom a látnivalókat a vendégeknek. Az meg mindig is volt elég. Mindezek ellenére, a szezon megjárta, de kevesebben jöttek, mint amit a hely megérdemel. Döbbenet jó túrákat lehet tenni Kotor, Risan, Budva városaiban, szembesülve a kövek őrízte történelemmel. Ha valaki elég időt tölt itt, akkor mélyen beleívódik a hangulat, a békés nyugalom, szétáradó érzése. A merüléseken kívül is Montenegro olyan dolgokat ad az utazónak, amitől egy életre gazdagabb lesz. |
2 Comments
Roland
2006-07-07 at 8:07 pmPont azt írtad le, amilyen. 😉 Tényleg ilyen. Cool!
Karas
2006-07-11 at 1:42 amAha! Ez akkor volt, és el akartam küldeni a SUbmarine-nak. Csak nem találtam elég jónak, meg a következő szezon elején akartam… Jahh!