Önszivacs

Önszivacs

A szakemberek bűncselekményre gyanakodva vizsgálják az esetet. Minden összevág, a vízihulla egy tökéletesen fatális véletlen áldozata, de éppen ezért hihetetlen és felmerül az idegenkezűség. A helyzet érthetetlen, hiszen rutinos, veterán búvárvezető vált a mélység ismeretlen körülményeinek áldozatává. Vajon mi történhetett?

Minden utólagos specifikáció, okoskodás felesleges, volt szerencsém megtapasztalni egy szerencsétlen szériát, ami el sem hiszem, hogy velem történt. Ezt akarom megosztani azokkal, akik magabiztosak, akik félénkek, vagy csak búvárkodnak akármilyen szinten. Mert a búvár saját magának ellenségévé válhat, főleg, ha a körülmények rájátszanak. Ezt pedig teszem azért, hogy tanulság legyen; mindig tanulunk a hibákból, tapasztalatokból. Tehát jöjjön a történet:

Tihany, 41 méteren alszik, kedvenc roncsom itt Montenegroban, nem kevésszer merültem, titkait lassan adja ki, féltékenyen őrzi. Kikötéskor Dragan kapitány int, dobom a horgonyt, vizuális tájolás simán elég pár száz alkalom után. Öltözés, merülés, négyen hasítunk, én vezetek. Körbeúszunk, majd küldöm fel a csoportot a horgonynál. Az idő 14 percen fordult, ideje emelkedni – jelzi a komputer.

Ráfordulok a horgonyra, én vagyok az aki kiakasztja a roncsból. Simán meg tudom emelni jacketből, de ez most gondot okoz. A horgonylánc átszalad a fedélzeten, és a vasmacska a hajófenékben akad. Morgok egy búvárkáromkodást, rámarkolok a láncra, és megpróbálom felcsalogatni. Támasztékot keresek, ami nem vágja szét a kezem, ügyelek az egyensúlyra, meg hogy ne essen vissza a horgony. Most van (lenne) itt a védőkesztyű ideje. Zavar a komputer sürgetése, de nem is látom, mit mutat, mert maszkomat elönti a víz spontán. Nem fogok kapkodni, dolgozok a horgonyon. Levegőt nyelhetek, meg a jó kis reggeli is segíti a gyomortartalmam a torkomig. Csak támaszkodom féloldalasan a láncot csévélésben elakadva, nincs egy szabad kezem, maszkom tele vízzel, dilemma hogy hányjak vagy lélegezzek, a komputer meg visít. Még csak meg sem tudom nyugtatni magam, hogy a merülésre hozott tizes palackban rengeteg a levegő.

Nem vészhelyzet, csak nagyon rossz. Minden az én közreműködésemmel jött létre, egyes egyedül, nekem is kell megoldanom. Egyedül a lánchúzásban jönne jól a segítség, de ez az én harcom, nem is adnám másnak. Küzdök a feledhetetlen pillanatokat mélyen átélve: el tudom képzelni, hogy emberek érezhetik magukat ramatyul búvárkodás közben. Én sem tudtam előre, de szépen megkaptam. Mindegy, nosza tovább, higgadtan, nem filozofálva, hanem cselekedve.

Kiemelem a horgonyt, jacketből lebegek a hajó fölé, húzva a láncot magammal. Ami persze beakad. Leteszem a horgyont a hajó peremére. Kiakasztom a láncot, az megrándul: a horgony egy szemét dög, visszaugrott a hajóba. Ez már nem a túlsó oldal, három pillanat múlva újra kiemelem, úszom vele, majd jó messze a roncstól elhajítom, miközben már eregetem a levegőt kifele a jacketből. Tempó, nyugodt légzés, lazulás, lebegés. Nézzük a helyzetet: mélység 24 méter, levegő 80 bar, palack 10 liter, idő 20 perc, deco 8 perc. Max mélység 39,4 m, nitrogénszint bőven az egekben.

Természetes, hogy minden OK most már, csak a gyomrom ne lenne a torkomban. Persze a végén könnyű okosnak lenni, hogy lehetett volna másképp, de a tanulság megvan: mindig összejöhetnek dolgok, bárkivel. ezúttal nem kell baleset utáni szemle. És ne kelljen máskor, máshol, mással sem.

Erre mondja Cr@sh: miért nem kötünk ballont a horgonyra, lőjük fel, hogy ne kelljen húzni? Igaz, nagy ötlet. Egy az ok: az emberek a kötélen mennek felfelé, mert a horgony a homokban is tart, legalább vezetőszálként működik, míg feljövünk vagy negyvenről, harmincról. Kettő, a ballon ha rosszul megy fel, akár vissza is jöhet, fejbeküldve a lenn kepesztőket. Bár ezt tesztelni kell, és szerintem kizárható egy ötlettel. Jövőre kidolgozzuk, idén meg már kibírjuk azt a pár horgonydobást, míg hazaérünk.

Persze létezik motoros horgonycsörlő is…

A kép illusztráció, a feszült hangú történethez – amihez persze semmi köze. Olyan kép nincs, ahol egy gyűrött forma búvár birkózik a horgonylánccal. De ez alapján talán elképzelhető. Vagy nem?