Bokeska Noc

Bokeska Noc

Elég a horrorból, épp dolgozok melegebb hangvételű élményeken is: ilyen volt az Öböléjszaka című rendezvény. Vízikarnevál és felvonulás. Háromezer ember. Kavalkád és forgatag, kicsi tömegpszichózis a hagyományosan kimaradt Savaria karnevál helyett, persze nem a mi vigasztalásunkra.

A dolog lényege, hogy spontán nekifutottunk a dolognak: Sumi, Attesz, no meg Jómagam.

Bokeska noc (Boka’s night)

Bokeska noc (Boka’s night) – is another August manifestation in Kotor, known for the boat defile, which are being decorated for days. The boats cruise along the Kotor harbor, in a defile, decorated with the lampions. At the same time when the decorated barges move one behind the other slowly, on Kotor squares we have party, music, dance and joyous atmosphere. At the end of the night the best decorated barge is being chosen, and Boka’s night ends with a solemn fireworks.

Melo végén jött a rohanás, pakolás föl, pucc ránk (ez zuhany plusz tiszta ruha, némi túlélő felszereléssel) vágta le a kikötőhöz miután a buszpályaudvarnál hagytuk a kocsit. Ez majd visszafele lesz 350 józanító lépcsőfok. Egy nagy hamburgerrel alapoztunk az estére, majd kiválasztottuk az öreg Odussey-t, ami pont hajónk mellett dekkolt. Az őrült olasz pizzamester volt a jegyszedő, így aztán nem erőltettem a kapitánnyal fennálló ismertséget az utazás fedezetéül. Mesterhármasunk ünnepelt: ittunk Gábor születendő gyerekére, Atti búvártanulmányaira, meg az én elmaradt ünnepelnivalóimra. A hazai Tokajit gyalázatos mód üvegből szopogattuk, de attól még édessé tette az utat.

A Kotor felé haladó hajóflotta egyre csak duzzadt, mikor elértük a várost, látszott igazán, hogy az öböl felszíne tele van csápoló emberektől ringó vízi alkalmatosságok tömegével. Kikötni nem lehetett, épp megkezdődött a Vízikarnevál, az elkerített öbölből felvonuló maskarás hajócskák tűntek elő. Volt itt seráj, Disneyworld, UFO és társaik, tehát az egész jellege igen hasonlított a felénk zajló körmendi vízikarneválokhoz.

Nem nagyon kötött le a móka, én már mentem volna a partra, elvegyülni a tömegben, lazulni kicsit, beülni valahova és mozizni. Jahh, A víziremete felbukkan a nagyvárosban című kis esti feeling ott lengedezett körülöttem. Nem akartam én semmit, csak lazulni, elvegyülni. Persze ehhez nem kellett volna hajnali háromig itt dekkolni hat órán keresztül, de hát hajónk úgy döntött ez kell az utasoknak.

Háromezer ember, Európa legnagyobb nyári dizsije, nagy buli, stb. ezekkel a címszavakkal vonult be előző években a rendezvény a tudatomba. Dragan szerint mindenki aki megy kretén. Nos, volt tömeg, utcabál is vagy két helyen, meg egy belépős zárt diszkó. Bejártuk Kotort, végignéztük fentről a vár alatti lépcsősorról a tűzijátékot, aztán megint bejártuk Kotort, de nem igazán találkoztam az elképzelt monstre rendezvénnyel. Nem találtunk ülő és fogadóhelyeket, mert minden plafonig volt, az egyik parányi utcai csehóban egy egész fuvós zenekar koncertezett. Ez volt a legtuttibb móka, ha rájöttünk volna, hogy fértek be négy négyzetméterre, akkor nekünk is sikerült volna. Gyakorlatilag tízenegykor elért a napi delírium (búvármunka okozta esti KO) kerestem a fekhelyem buli helyett. A skacoktól elköszöntem, hajómat nem találtam, kikötői padon vártam a hajnalt. Előkerült a hosszú öltözet, tehát kicsit csalódva a rendezvényben bealudtam. A mi hajónk ért utolsónak haza. Megint Murphy, tehát útközben még bekapott a hajópropeller egy kötelet, gondoltam, lesz mit levágni reggel. Alvás után.

Értékelés: ha valakinek hiányzik a tömeg, kis utcabál, és tudna bulizni, menjen el a Bokeska Nocra. Jó kis rendezvény, de nem fáradt búvárnak való pihenőműszak.