Tranzit 1

Tranzit 1

Krónika, avagy eseménydús utazás Dahab – Kairo (menetidő 22:00 – 06:20), kicsi városnézés mint lehídalás, eltévedés, Kairo metrózás, piaci betekintés…

Sanyával vágunk neki, ő fotóz és körül néz, én pedig indulok Pápuára. (?) Ehhez egy üveg whisky soknak bizonyul, de a jó delíriumos hangulathoz parádés. A buszmanager, magyarul aki a jegyirodavezető, nekiáll hőbörögni a csomagok miatt. Egy részeg orosz pár kitecucca alig fér be. Na, nekem sincs kevés. Pótdíjat kell fizetni, 10 LE-t! Pedig a többi raktér az üresnek bizonyult… Persze mindenről adtak jegyet, vagy két példányt és egy nagyon szigorú kockás lapon összesítették is. Ezt út közben három checkponton, háromszor is ellenőrizték, tépve vagy firkálva a jegyeken. Az egyiptomi buszokon ugyanúgy nem lehet aludni, mint máshol, de mivel volt hely, faltól falig keresztben majdnem kényelmes volt. Persze fél óránként felébresztett valaki, ekkor ittunk, meg néztük a műsort. Hang nem volt sok, de az arab feliratokkal lehetett követni az eseményeket. Két arab film, meg egy mozi akció futott le. Az utóbbi az X-man kezdetek, ami valami lopott kópia lehetett, mert csomó félkész effekt meg komputer animáció volt benne. De legalább megismertük a modern trükköket.
Kairóba még a város ébredése előtt sikerült. Sanya hotelszobájába becuccoltunk, ahova nem mehettem be mert csak single és nekifutottunk a városnak. Fogyott a bekevert WK (Whisky-Cola) nagyon jó kis szociofotók készültek az oroszlános hídtól a banán szigetig lambadázva. El is tévedtünk, mely során megismertük a helyi metrót. Két féle van. Az alap az csak aluljáró. Na mi a sínen robogót kerestük. Buli, hogy a nők külön kocsiba utaznak, ne kelljen nekik a helyet átadni biztos azért 🙂
Egy óra bolyongás után aztán találkoztunk Saiddal, a helyi dedikált vezetőnkkel. Imro este még csak rémisztgetett bennünk a húspiacon fellelhető középkorral, de egyszer csak ott voltunk és telibe kaptuk a valóságot. Nem szem-szájnak; gyomornak-orrnak ingere az itt megvolt, főleg mikor a halas résznél megtorpantunk. Na itt megállt a józan ész, mert az ég felé fordulni sem lehetett a tekintetet. A csarnok kandellábereiről valami gagyi horrorba illő, kocsonyás-alienes-cuppogós-szerves-penészfüzérmocskok lafogtak vastagon. Ha bírtuk volna nézni azt a halbél-cafatos vértócsát amit az arab terelgetett kupacba, akkor sosem vesszük észre. Az impulzusok, meg a jelen lévő cuppogó padlóba képzelt élővilág komolyan sokkolt: vajon ebből a cipőn mit sikerül hazavinni? Tuti olyan, mint a kommodói gyík nyála: lassan, biztosan öl, ha bekerül a szervezetbe. De az élet túlél mindent: a látottak alapján 1000% valószínű, hogy otthon a meglévő előírások negyedét betartva sem lennének ételmérgezések. Mert itt aztán hűtés nélkül, hús a zöldséggel, kolbász a sonkával minden szabadon fogható. A búvárbázisok ISO szabvány szerint dolgoznak, az élelmiszeripar meg szabadon immunizálhat. Utóbbiról adtunk képeket, az erősebb gyomrúaknak. Ja, és minden étterem, hotel Kairóbol szállíttat főleg. Jó étvágyat!