Sajtos Lángos
Category : Blogroll , Uncategorized , Úton
Jakartában ért az este. Leraktam a csomagmegőrzőben a nem kevés túlsúlyom, így megszabadulva pihekönnyű 20000 Rp-ért egy órás buszút röpített a Gambri pályaudvarhoz. Innen motoros fazon vitt a Jaksa Jln-hoz, ami a Lonley P szerint egy turistás, szállásos, sétálós negyed, közel a Nemzeti Múzeumhoz. Meg a Sukkoro “erekcióhoz” azaz az Indonéz fallikus szimbólumnak titulált nagy obeliszkgyanús, kilátós valamihez, ami a helyi felvonulási park közepén áll. Szörnyű, mozgalmi dalokat visz a szél, nagyon szocreal feeling, időutazás gyanner élmény.
110.000 Rp szállás Tatort nevű helyen, szomszédban scampilakoma, egy háztömbséta, majd a fodrásznál fejmasszázsos hajnyírás előzte meg a tényleges expedíciót.
Jakarta nem turistás hely, mert a giga nagy felvonulási park körbejárása után sikeredett csak a múzeumba bejutni. 10.000 Rp igazán jelképes érte. Késve, 11-kor megjött az angol nyelvű idegvez, de arra már fordított irányból végeztem a tárlattal. Megérte, erre akkor jöttem rá, mikor telefonra vadászva a Mangga Plazaban émelyegtem a sok üzlettől, meg az árukínálattól. Utóbbi hangyányit sem volt kulturális, még kevésbé szép és jó. törlendő a hasznos és kedvenc sportjaim listájáról. Komputerhez vettem adaptert, kiswinyót, meg pár rongyot öltözni, aztán egy masszázs (60.000 Rp csak!) után indultam is a reptérre. Mit mondjak, kisebb kaland volt kiérni, aztán hozzájutni a csomagomhoz, mert alig sikerült visszatalálni oda, ahol hagytam. Nulla várakozással szálltam a gépre, tehát azért ki lett centizve az indulás.
Hosszú volt a hazaút, de nem tört meg: reggel hatkor a bécsi reptéren földet fogtunk, 7:15 kor már a buszon ültem, Győr felé. Ott csomagmegőrzős balhé, majd városnézés.
Az első magyar impulzus: konyhaablak, magyar fűszerek tömény illata bódít el! Hát, könnybe lábadt a szemem a gyönyönyörtől. Mikor megláttam a sajtos lángos feliratot, akkor engedtem az érzékeimnek: ráharaptam a témára. Aztán Sacher torta, nagy capuchino! ezek után már elmondhatom, hogy érkezőben vagyok.
Milyen itthon? Vigyorgok csak, ismerős minden, a faarcú emberek, a gesztikuláló kávébanyák a főutcán (vagy özvegyek, vagy részvétem a Papucspapinak) kicsinosított lányok egetkarcoló orrhordozással. Munka után rohanó emberek. Valamit intéző, valamit végző, dolgos emberek. Határozottan civilizáció. Határozottan magyar – bár ezt nem lehet leírni. Olyan, mint amit gyerekkorom óta látok, érzek, a színe, az íze, a hangja mindene magyar. Még vigyorgok csak. Jó itthon.
Pár pofon, és fogom ezt utálni… Hamarosan részletek a pofonok címszó alatt. Csak itt, csak Karas szeme által, leplezetlen.
