Fish Head – A Cápák Katedrálisa az Északi Ari-atollon

Olyan, mintha az őstermészetben merülnénk – szédítő kékség, tagolt sziklák,halrajok és a mélységből lassan felbukkanó cápák kontrasztos látványa ötvöződik egyetlen színházi előadássá.

A Maldív-szigetek Északi Ari-atolljának szívében található a legendás Fish Head merülőhely, más néven Mushimasmingili Thila. Ez a hely egykor a cápahalászok kedvelt célpontja volt, mielőtt védett tengeri parkká nyilvánították volna.

A Fish Head egy lapos tetejű sziklahát, amely teteje 10 méteres mélységben kezdődik, és a meredek falak egészen 35 méterig nyúlnak le. Az áramlatok változóak lehetnek. A zátony peremén számos kis és nagy túlnyúlás, valamint boltíves üreg található, amelyek otthont adnak a tengeri élet sokféleségének.

A merülés során találkozhatunk szürke és fehérfoltú szirtcápákkal, amelyek gyakran köröznek a mélyebb részeken. Emellett teknősök, fusilierek, (Caesionidae), makrélák, tonhalak, snapperek és doktorhalak is gyakori látogatói ennek a gazdag élővilágú területnek.

divers-guide.com

Második hét, rengeteg merülés, élmény, de izgatottan készültünk a merülésre. A “halfej” elnevezés arra utal, hogy a halászok horgán, már csak a cápák által leharapott testű helfej lógott – bárhogy is iparkodtak menteni a fogást.

Enyhe áramlásban süllyedünk, opálosan sötétlik a mélység, de lüktet az élettől. A 30 méteres zónában travelly és jackfish csapatok járőröznek, barakkuda rajok fegyelmezett alakzatban, szigorú szinkronúszást mutatnak be, a cápák, mint szellemtestű őrszemek tűnnek fel. A szürke szirticápa, elegánsan suhan az áramlatban, mintha csak ellenőrizné, kik azok, akik a felszínről merészkedtek le a birodalmába.

Ahogy lassan emelkedünk, a sziklafalak mentén parkoló színes halrajok szegélyezik az utunkat. Banánhal raj bújik a fal mellett, a kék vízben zászlós és titán íjhalak sürögnek a napsugarakkal táncolva. Húsz méteren dajkacápa pihen egy sziklahasadékban, míg a teknősök békésen csipegetik reggelijüket a sziklákon, feljebb cápakavalkád vár: szirtcápák köröznek monoton eleganciával,

A kampózás a 10 méteres platón maga a panorámamozi. Előttünk a sziklahátak tagoltsága, körülöttünk a nyüzsgő tengeri élet, ahol tucatnyi cápa úszik meghökkentő közelségben, komótos köröket rőva. Látni a többsoros fűrészes fogazatot, ahogy tátott szájú grimasszal úszik el mellettünk, békésen, fenyegetést nem mutatva. Eközben az áramlat finoman mozgat, mintha csak a tenger szívverését éreznénk. Ezek azok a pillanatok, amikor a Fish Head élményei minden korábbi emlék elé tolakodnak.

Érezhető, hogy ez nem csak a cápák otthona, hanem az óceán dinamizmusának lenyűgöző bemutatója. Ez a Maldív merülések vad szépsége, egyértelmű, hogy egy merüléssel nem érjük be!

A kéklő végtelen, cápák és áramlatok

A Maldív-szigetek minden búvár számára maga a paradicsom, de ha valaki igazán felejthetetlen búvárexpedícióra vágyik, akkor egy liveaboard szafari a legjobb választás. Néhány nap alatt a legjobb merülőhelyeket fedezhetjük fel, és a tenger ritmusában élhetünk – nappal a hullámok alatt, este a csillagos ég alatt.

Miyaru Kandu – A nagy cápamozi

A híres Miyaru Kandu, vagyis a Cápacsatorna, minden maldívi búvárszafari egyik fénypontja. A legendák szerint akár 200 cápa is megjelenhet, de a kisebb áramlás miatt most “csak” tucatnyi szirticápa volt jelen. Az áramláskampóinkkal kihorgonyozva lengedeztünk a mélység peremén, és onnan figyeltük a természet panorámavásznú moziját.

Szó se volt arról, hogy kigyönyörködtük magunkat, a keszonmentes nettó merülési idő végponja miatt kiakasztott kampóval besodródtunk a csatornába. Elragadott az áramlás, szárnalltunk sebesen, libabőrös élmény – mintha a semmibe siklanál, kék víz alattad, feletted.

---

Fotheyo Kandu – A világ 8. legjobb merülőhelye

Egy hely, amit kétszer is meg kellett merülnünk – és teljesen érthető, miért tartják a világ egyik legjobb merülőhelyének. A fal mentén ereszkedtünk alá, ahol hatalmas aláhajlások és átúszók vártak ránk. A külső peremről lenézve cápák köröztek odalent, tüskék makrélák alkottak örvénylő gyűrűt míg a fal mentén denevérhalak, fürge, kéklő halrajok húztak el, persze nem martak el a járőröző cápák sem. Kárminvörös ostorkorallok és lágykorallok színtengere pompázott a kék háttérben.

A második merülés során három sasrája siklott el felettünk,de a leggyönyörűbb talán a barlangos-átjárós bújócska volt – a színpompás élettől nyüzsgő zugokba bekukkantva, harminc méternél mélyebben harapva a sűrített levegőt maga elképzelhetetlen érzés.

---

Rakeedhoo Corner – A zátony expressz

Ez a merülés gyorsvonat-tempóban zajlott. Az áramlat olyan erős volt, hogy szó szerint repültünk a zátonyperem mellett. Ahogy elértük a sarki sziklát, gyorsan kampóztunk, és néztük, ahogy a halrajok hirtelen kitörnek a kékbe.Népes denevérhalraj vonult el, majd vadászó tonhal söpört maga előtt seregnyi kis prédahalat a zátony peremén. A felszíni kijövetel igazi kihívás volt – a vonó-toló áramlás miatt esetlenül küzdve billegtünk a búvárhajónk felé.

---

Muli Mulah Kandu – Teraszos csodavilág

A külső zátonyon lépcsőzetesen leszakadó fal fogadott minket, tele alámosott üregekkel és korallokkal. Az áramlásvédett zugok színes lágykorallok oázisává váltak, ahova sweetlipsek és snapperek csoportosultak az áramlás elől behúzódva. Ezt vettem szemügyre, míg a csapat kikötve sorakozott a leszakadás peremén horgonyozva.

A lényeg: 30 méter alatt a külső zátony peremén az igazi cápamozi: szirticápák és kapitális tonhalak húznak el a kékségben. A látótáv fantasztikus, a nyílt óceán felől betóduló áramlatnak. Bár a merülés rövid volt, de minden másodperce megérte.

---

Gaahuraa Kandu – Lobogás a mélység peremén

Az egyik legintenzívebb áramlatmerülésünk. A csatorna gerincén terveztük az átúszást, de a sodrás olyan erős volt, hogy félútig jutott csapatunk. Ezúttal barakuda-rajok, kapitális tonhalak, és természetesen a mindig jelenlévő blacktip szirticápák pörögtek a kiúszón.A háttérben egy sasrája és egy mobula is tiszteletét tette.

Ez a merülés időszerűvé tette a nitrox-használat és a dekompressziós idők újradefiniálását, avagy mit mutat a búvárkomputer? Végül is csak életbevágó, hogy mindenki megússza ép bőrrel.

---

Összegzés: nem lehet elunni!

Az elmúlt napok merülései cápáktól hemzsegő csatornákat, repülős drifteléseket és nyíltvízi mélymerülésekt hoztak, mindezt a Maldív-szigetek varázslatos víz alatti világában. Az áramlatok és a komolyabb mélység komoly kihívást jelentenek, de pont emiatt elengedhetetlen az odafigyelés, rutin és fegyelem. Számomra biztos, hogy a maldívi liveaboard szafari a legjobb merülések között kap helyet – a közel 4000 merülésből!

Cápakavalkád

uplán szerencsésnek mondhatom magam – ez mindenképp fontos hangsúlyoznom. Így alkalmam adódhat pár élményt megosztani arról a kalandról, amire évtizedek óta készülök. Már az előkészület és indulás maga kaland volt!

Checkdive

Kopott turistahajók, tiptop szafarihajók és vonatók, kompok, kotrók a láthatáron, míg a szem ellát. Malétól északra, az öbölben horgonyzunk és bár az út során nem aludtunk sokat, de belefér az első napba egy checkdive. Szűkszavú, helyi angolsággal kapjuk az információkat, még kicsit zavartan szállunk a dhonira, felöltjük a búvárszereléket és három csoportban ugrunk – három vezetővel, háromfelé.

Rögtön feltűnik pár méretes pörölycápa, majd átadják a helyet a homályból előtűnő fonócápáknak, amiket a hasonló óceáni feketeuszonyúak is kísértek. Káprázik a szem, ahogy az opálos vízben meresztjük a távolt kémlelve.

Aztán megtörténik a roham: már nem csak egyke tövises ráják látványával kell beérni, hanem kisebb rajokban keringenek körülöttünk a cápák. Feltűnik egy-egy bikacápa, egyszerre gyönyürűszép és brutális a megjelenése. Aztán mindenhonnan úsznak a méteres tövises ráják, egy egész raj úszik keresztül rajtunk mintha egy csomó repülőszőnyeg elevenedne meg. Eksztázis az egész kavalkád.

Ez egy hajószafari!? Könyörgöm, a kőgát mellett merülünk, a hajóforgalom peremén, 2 percre a kikötőtől!

Második nap reggel hétkor a guidek szűnni nem akaró derűvel terelnek a merülés felé. Eksztázis robbantja szét a csoportot, az első pillanattól ott vannak a spinnerek (fonócápák). Kőrözünk a kékben, majdnem 30 méter mélyre merülve. Megkapjuk amiért utaztunk: százas létsszámú cápafalka vonul át rajtunk, bikacápa mellett tigriscápa is képviseli a nagyokat.

Még nem szoktuk meg az időzónák ugrását, reggeli közben számolunk: kedves otthoniak! Hajnali négy óra van mindjárt merülünk újra!

A nap második merülése két sziget között egy csatorna merülés volt. Már a felszínen láttuk, hogy a víz kavarog, erősnek ígérkezik az áramlás. Valóban hatalmas áramlatban kellett helytállnunk. Ez a merülés mindenkit próbára tett – a természet erejét testközelből éreztük.

A látótávolság kiváló volt, ennek ellenére a csoport kavargó falevélként szétszállt az erős sodrás miatt. Néhányan szó szerint az életükért küzdöttek az áramlatban, míg mások áramláskampóval kapaszkodva próbálták megtartani a pozíciójukat. Az adrenalin végig dolgozott bennünk, az áramlás meg rajtunk és a folyamatos küzdelem ellenére is élveztük a brutális, nyers élményt.

A legemlékezetesebb szakaszon fél tucat hatalmas teknősbe botlottunk, akik ugyanúgy küzdöttek az elemekkel, de mégis méltóságteljesen, kimérten mozogtak, mintha mit sem törődnének az áramlattal. Mondjuk az áramlat sokkal jobban lekötötte őket, mint a jelenlétünk, így történt, hogy egyikük merülőtársamat félrelökve, a hasa alatt tört utat magának.

Bár a merülés fizikailag megterhelő volt, az élmény mindent megért. Egy ilyen csatorna merülés nemcsak rutint, technikai tudást és kitartást igényel, hanem tiszteletet is követel az óceán ereje iránt.

Ezek után napnyugta merülés kínálta a dajkacápákkal történő merülést desszertnek – ami nyugodt lötyögés volt egy homokos kis medencében, nyolc méter mélyen. Igazi búvár-cápa találkozó, amit igazából át kell élni, kevés rá bármi mezei szócséplés!

Pillangóhatás

Csütörtök estére még volt tennivaló, bár a szoba teljes felülete az indulás kellékeivel volt tele. Talán 22 óra magasságában került volna prioritásba, hogy elővegyem az útlevelemet és a beutazáshoz szükséges regisztrációt (imuga) végigvigyem. 22:30 kor idegállapotban forgattam volna fel a lakást. Kb. 23 órára minden lehetséges tárolási helyet atomjaira szedtem volna a kétségbeesés határán. Éjfél körül összepakolva, arccal Pest felé az Okmányiroda irányába elszántan, új útlevél sürgős beszerzésére készen remegtem volna. Hajnali háromra az újboli kereséseket feladva el is indultam volna, kb. 70% esélyt adva, hogy elérem a járatindulást egy új útlevelet lobogtatva.

A legprecízebb szervezésbe is csúszhat hiba az utolsó pillanatban. Szerencse azonban mindenhez kell az életben – mondta Apám. Nem lennék most ott, ahol vagyok és a rég dédelgetett álom, a Maldív búvárszafari úgy ment volna füstbe, mint egy lángra lobbant benzinkút.

Na, ezt hagytam ki, annak a véletlen láncnak az eredményeképpen, hogy életem párját behívta főnöke, elküldte egy továbbképzésre, ezért Nagymama hozzánk utazott gyerekfelügyeletre, míg mindketten távol vagyunk. Mama a két éve szekrény tetején lévő jénais dobozokat lepakolta és így találta meg az útlevelem!!! Totális véletlen!

Meghökkentem magam is, mikor eképpen kézbe kaptam, elkerülve a fentebb írtak szerinti katasztrofális pánikot és az itthon maradást.

Köszönet a véletlennek, a szerencsének és Anyósom rendszeretetének.

Egyiptom: “partitúra”

2025 Ősz: családi Egyiptom túra a terv. Parti elhelyezéssel, napi hajós túrák, vagy akár parti merülések a cél, azoknak, akik most ismerkednek a korallvilággal, esetleg nem érzik át a hajós merülések derűjét és szárazföldre termettek inkább. Ez jó alkalom a fiatalabbak számára, hogy ismerkedjenek a tengerrel és a természet erőivel.

A merüléseken túl, az őszi időjárás kevésbé forró, ugyanakkor meleg, langyosan ölelő tenger fogad, hangulatos nyáresték, sziklák, homokdűnék sivatagi hangulatával a tengerparton. Aki ezt megtapasztalja, nem felejti el soha többé.

Tervezett időpont: 2025 Őszi szünet idejére. Családi, nem csak búvár program.