Kegyetlen idő

  • 0

Kegyetlen idő

A francba! – szisszenek fel, mikor kitekintek az ablakon. Gyönyörű, szikrázó napsütés, idilli, felhőtlen égbolt ragyog azúrkék színekben. Csodás nyári idő vigyorog, igaz a hőmérséklet kicsit borzongatós, ahogy egy-egy légáramlat végigcsiklandozza a bőrömet. Határozottan a francba! – summázom komoran.

Tudok örülni az élet szépségeinek, de nem most. Az ösztöneim nem jósolnak sikeres működést a mai Bükfürdő bemutatóra, amit az előző napi fellegek, esők, szelek vezettek fel. Le is mondtam volna, ha ez a papírforma tárul elém  a reggeli kitekintéskor. Mit lehet tenni, felkerekedik, felmálház és immár segítő szárnysegédekkel irány a szabadtér.

Mire kipakolunk gyülekeznek a fellegek. Mire felöltözünk, forróságban fürdik minden. Levetkőzve elborul és hideg szelek fagyasztanak. Kötekedik az idő, újra kisüt-borul-izzaszt-dermeszt, öltöztet és vetkőztet az időjárás. Egyenletes csak a víz alatt lesz. Én viszem a pultot, kísérők a termálba szöknek, Foga és Balage merültet. Végül is a minimal attrakcióval fogtunk pár embert – a néhány kóborlóból. Meg is volt a sikerélmény, mert örültek, élvezték, szájak szaladnak fülig. Ilyen ez, mikor a búvárkodással tudunk újat, jót és élményt adni. Ez az, amiért az ember felteszi a szívét-lelkét.

A természet csak tréfálkozik, magyar vendég otthon pihen. Az itt nyaraló külföldiek kerülik a szabad teret, nem is akadnak érdeklődők a nap többi részében. Összepakolunk, mikor a Vivás stáb akcióba kezd, ezt tesszük két zápor után, menekülve a közeledő újabb fellegek elől. Van tanulság, amit az íróasztal mögötti nyakkendős topmanager énem úgy összegezne: nem vagytok túl rentábilisek fiúk! Többet ne is menjetek, volt két mínuszos bulitok.

Erre mit lehet mondani? Az élet nem diagramelmélet: az a három mosoly, nagyon is sokat ért, amit csak ma learattunk.


  • 0

Animátorkodás

Szombati strandnap, a fókusz kellős közepén. Örömömre lesz mit koordinálni, hiszen a csapatból többen is jönnek a medencéhez, mint felszerelt békaember látványosságok. Ezen indul majd a program, aminek a lényege, hogy minél többen testközelből tapasztalják meg, milyen lemerülni. Magyarul káosz, tülekedés a búvárcuccainkért.

Amire szeretnék ügyelni, az nem más, mint a zabszem effektus: csak a képzett, felelős tagok vigyenek embereket a víz alá. A rizikó nagy arra, hogy emberek vizet nyeljenek, kicsi arra, hogy pánikba esve komolyabb, akár tüdő sérülést reszkírozzanak. Arra is van esély, hogy valaki megkaparint egy szerkót figyelmetlenségből, aztán eltűnik a medence alján… Nagy az esély arra, hogy búvárcucc talál utat a galaxis egy általunk ismeretlen sarka felé. Szóval van zabszem, amiből kifolyólag minimalizáljuk a merítéseket: ketten biztosítjuk a két-három felszerelést kicsitől nagyig, plusz lesznek játékok, vetélkedők amikben két lány segít természetesen mellbedobással. Tehát vízi tündérek nem csak a mesékben vannak, ezt is prezentáljuk! Mindez jó hat órás jelenlétet tesz ki, ami elég lesz arra, hogy akit érdekel, megpróbálja, tapasztalja vagy beálljon a  tanfolyamozók sorába.

Közben és csöndben összeállt az Adria túra, cél Vodice. Na, a régi bázis átment ipari búvárkodásba, de találtam egy újat. Így aztán felderítő túra lesz a jövő hét végi menet. Tudom. Semmi hirdetés, körlevél, agitálás. Nehéz megmagyarázni, körbeírni miért. Először is hét hónapig másfele voltam, direkt senkit nem győzködtem azóta. Kijöttem a gyakorlatból, meg azt sem tudom, kit érdekel biztosan – ezen a téren a realitásérzékem elvesztettem, ami valahol az agilitásom környékén tűnt fel utoljára.

Szeretek merülni, oktatni, így aztán visszaléptem a régi szlogenhez: a búvárcég én vagyok. Vannak belső és külső körök, részemről ami engem érdekel, az játszik – ilyen időket élünk. Ehhez hozzájön, hogy evezésben, vizitúrában extrémkedésben ugyanúgy jók vagyunk, tervezünk.

Na de most Bükfürdő, kincskeresés, vizihockey és társai. Egy a kérdés: akar valaki vasárnap merülni? Neufelder?


Barlangi bújócska

Blogtár