IE

  • 0

IE

PADI Oktatói minősítés. Két nap a vizsga jegyében. Teljes az agymosás: a szerepmodell rabja vagyok, miszerint egy csintalan diák vagyok az iskolapadból, nem egy többszörös oktató, jó 11 év gyakorlattal. Látva a többieket, tök azonosulok a szereppel.  Na de álljunk meg: mögöttem a biztos, cementálódott alap, a rutin, kisujjban minden- félelemnek helye sincs. Inkább álruhás profinak érzem magam, aki beéri egy közepessel. Nulla a tét, sodródni kell az árral.

Nem ott lesz a vizsga, ahol voltunk. Congress Center- írja Bali az új címet. Okay. Ez a szivatós infó hozzásegített egy kiadós reggeli taxizáshoz, meg hogy legyen alkalmam elkésni. Mivel a „nem ott” információ nem azt magyarázza, hogy az úttest túloldalára menjél csak Szakikám, én elmentem bizony a nemzetközi Congress Centerhez…

Nos, négy perccel a kezdés előtt bevonultam. Feltűnt, hogy csak nálam van búvárcucc… Vazze, asszimilálódni kell – mérem fel rögtön, hogy mi is a hiba. A tekintetek között pásztázok, majd célra tartok.
– Hello Steve! – mondom egy felelős kinézetű egyénnek.
– Dave vagyok – nyújt kezet.
– Ki a Course Direktorod? Hogy hívnak? – szögezi nekem, miközben kettőt szív a cigiből.
Valamit válaszolok is, mert Bali nevét felírja egy firkalapra.

Másfél órás bemelegítő tájékoztatás, nagyterem. Azaz inkább hibernálási kísérlet. Magamra húzom a polárt, áldom eszemet, hogy cipő, hosszú nadrág van rajtam ebben a lelégkondizott fridzsiderben. Bizony, az egyenpólós PADI katonák hada didereg. Mintha valami kupameccs lenne: piros pólóban a Camelesek, Kékben a Digók, Fehérben az arabok és így tovább, jó negyven ember rágja a ceruzát. Lám, bővül a szakma pár orosszal, pár nyugdíjas nénikével, de lesz itt visszavonult doki is ahogy elnézem. Bombanőknek idén nem járhatott kedvezmény, mert egy sincs. Cudar kemény kapitalizmus van, na.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár