Offline események

Offline események

A hétvégén 4. Magyar Apnea Nap, ami több szempontból érdekes – bár nem versenyzem se nem fogok (Kedves Szüleim örömére) . Indulók között van Bátor Gábor cimborám és edzőtársam, aki Dahabban sikeresen 47 méteren volt! Vazze, a Kerasub színeiben nyomul!!! – eszem a szívét. Aztán ott van szervezőként és versenyzőként Horváth Róbert barátom és szintén Apnea Akadémista társam aki nyugodtan nevezhető bajnoknak eddigi eredményei alapján. Ami azonban a legfőbb, hogy Engyel Ákos elképesztő világrekordra készül! Hegyezzétek a fületek hétvégén, figyeljétek a híreket! Jó kis nemzetközi csapat jön össze, korrekt verseny lesz!

Amúgy a tapasztalt netcsend oka az, hogy a múzsa szabira ment, azután meg nem volt idő gondolkodni a naplózáson, hogy miket is osszon meg az ember a behavazott otthoniakkal. Nos, jelentem aggodalomra semmi ok, minden rendben itt a déli féltekén, legalábbis vékony egy foknyira az egyenlítő alatt. Trópus. Pálmafák, igéző tenger. Sok szúnyog is, hogy az ember ne érezze jól magát. Például blogoláskor nagyon ciki, hogy a lábfejemet marcangolják. Ezt éppen úgy védtem ki, hogy törülközőbe csavartam, de ugyanakkor külön opcióként zoknit is hordok magammal, ha éppen nem elérhető a fürdőlepedőm. – bár tudjuk a Galaxis Útikalauzból, hogy az mindig legyen kéznél!

A januári lecsendesülés után gyarapodó számú vendégek gyülekeznek, ma például két hajóval futottunk ki merülésre. Ez sokkal jobb, mert a hajós merülős bandának fix elfoglaltságot nyújt, a másik felének meg a fennmaradó munkák adnak bőséges tennivalót. Könnyebb olyan munkára fogni őket, aminek van tétje, értelme, látszata, célja.

Ipari titok, hogy luxus lakosztállyal fog bővülni a resort, amit hamarosan építeni kezdenek. Mi csak kertészeti alapokat és kisebb csinosításokat kezdtünk el. A szomszéd faluban amit félig elhagytak, annyi disznövény van, hogy az egyenesen elszomorító. Ott vannak a gondozatlan sövények, ágyások, szép bokrok, cserjék, de sehol gazdája, dudva veri fel a házhelyeket. Na innen hoztunk ágakat, olyan volt a hajó, mint valami őrült kertész-noé-bárkája. Most ezek állnak a földben és remélhetőleg igyekeznek gyökeret verni. Mondjuk a falu volt kertészének lenne itt dolga, amit ráadásul értett is. Úgy képzelem, hogy valami fanatikus pali lehetett, mert tényleg agyon van ültetve az a falu, látni kéne csak. Egy otthoni kertészet gazdasági vezetője az biztos dollárjeleket látna tőle, hisz nehezen tartható trópusi fajok, itt meg ingyen burjánzik, amit bolond fehér ember (mint mi) meg elviszi és ültet. Aztán még csak meg sem lehet enni!

Merülésről is lehet írni már. Főleg azok után, hogy az ember lát is javában inspiráló dolgokat, ó merülőtársak akadnak, a hangulat meg kerekedik. Kérem, a mai éjszakai merülést kihagytam, mert a délutai olyanra sikerült, hogy ennél én több szépet ma nem is kívánnék átélni. Mármint a víz alatt. A felszínen sok varia nincs, egzotikus ízek mint vacsora, kis társasági élet, nagy alvás. Aztán merülés holnap is – bocsánat ha ezzel nem mondok újat, csak bosszantok valakit véletlen. De hát bírom én a hólapátolást, a síelést meg a forraltbort is. De hát pajtásaim nélkülem élik meg ezeket. Mit lehet tenni itt? – talán töltsek fel újabb anyagokat?