Glubal szigeti búvárklandozás
Category : Uncategorized
Kevertettem nitroxot, nehogy zsibbadjon a könyököm. Éppen le van járva a biztosításom, nem kéne most deco túrára mennem. Meg amúgy is, nem bízom én annyira a komputerekben sem már. Második akcióra az Ulysses roncsát merültük. Végre valahára ide keveredtem és láthatom. Jó negyed órát birkóztunk a hullámokkal, mire kiértünk az északi platóra. Ördög int, hogy ugorjak, pont alattunk a roncs, csapat is bukfencez a helyzethez illő komoly áramlásba.
Több szintes a roncs, oldalán fekszik, ezért a gerendázat között lehet szalonozni. Fenséges látvány, dolgozom is rajta, hogy megörökítsem. A csapatunk kiegészül Murphyvel, amit onnan tudok, hogy a kamera reléje meg is vadul, kedvére váltakozik a record/pause funkció. Milyen Kedves! – gondolom őkelméről. Klasszul merülünk, átdriftelünk a gőzös kéményén, majd az áramlásra bízzuk a röppályát. Déli irányban driftelve, lebegve csúszunk, én meg csak keresem az üveghalak barlangja nevű formációt. Ezen a címen futott a TV-ben egy film, ami azóta is csiklandozza a fantáziám. Nos, úgy vélem megtaláltam, de ezt csak konkrétan a következő merülés alkalmával tudnám igazolni. Mikor visszaérünk, a badysystem brigádok delfines merülésről számolnak be. Kösz Murphy, nem tudnál mással szórakozni?
Harmadik merülésre mentünk ki keresni a Seastar nevű roncsot. (nem azt, amit Abu Nuhas körül emlegetnek, na de hát a nevekkel mindig baj van. Peter Collins tán jobban tudja) Ezúttal jó húsz perc, amíg majdnem elérjük az olajfúró ponton korallba ágyazott elemeit. Három oktató egy ördög, meg aighanem Murphy. Ördög mondja, hogy ugorjak, itt lesz Insallah.