Valami készül
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Mert az élet már csak ilyen. Hurghadán meg még ilyenebb, szóval real life megint. Az utolsó Ramadan fesztiválon porban a kecske feje, a vér még gőzölög, az elkövetők meg összefogdoznak egy kocsit: kis véres tenyérlenyomatokkal látják el: marketing a javából, hurghadai kocsireklám. Másnap látom a városban. Ez normáááális?!
Aztán itt van az utca: megint kis kordonok bukkannak fel az építkezések között, bennük vágásra érett jószágok. Ünnep közeleg. De ünnepelnek akkor is, mikor valami új üzlet nyílik. Ez is nagyon vidám, apró Las Vaghas elevenedik meg a sikátorok peremén. A fények zavarták az optikát, a hangfalakból bömbölő bődület meg engem, de épségemet kockáztatva a (taxiforgatagban) azért pár kép(telenség)et sikerült lencsevégre venni.
Azért még a témához hozzádobnám a Sushi témát. Imi főnök beállított egy három kilós tonhallal. Vágtuk a a nyers csíkokat, amitől elkezdtem nyáladzani: a guszta vörös hús látványa mint egy gyomorbavágás úgy jött, de sajgó éhségérzetet generált. Miközben belemerültem a kuktáskodásba, azért tunkoltuk a húst a testbe. Nem akartam arra gondolni, hogy milyen élelmiszeregészségügyi kezeléseket hagytunk ki ezen táplálkozási gesztus direkt végrehajtásával és a konkrét veszélyek és rizikóskálák teljes nem ismerésének nyugalmával csámcsogtunk. Közben legyártottunk egy vagyont érő sushi adagot. Aminek eszméletlen zabálás lett a vége. Hát, így készülnek a valamik.
