Vilmos és a búvárkodás

Vilmos és a búvárkodás

A Naplo Online még augusztus 14-én, bő egy év után hozta le Vilmos megdöbbentő esetét, amit hivatkozva a forrásra, de azért inkább idézve meg is jelentetnék, hogy ne tűnjön el a későbbiekben. Most, mintegy 15 hónap után csóválja a fejét a magyar búvártársadalom és persze az oktatók java. A búvárkodást csak képzett, felelős szakember vezetheti, a biztonsági szabályok betartásával, amin mindenki a saját felelősségére vesz részt. Hogy Vilmos esetében hogyan is történt a tragédia, arról szóljon a cikk, úgy, ahogy azt ő és a cikkíró megfogalmazza:

“Csillogott az Adria aznap. Forró nyári nap volt és csodaszép mediterrán hangulat. Mindig is lenyűgözött a tenger, különleges, misztikus világnak tartottam, amit a mélység magában rejt. Úgy éreztem, nincs nálam boldogabb ember a világon: mellettem volt Márti, a kedvesem, és hívott a végtelen kékség, a merülés. Nem sejtettem, hogy kis híján az életembe kerül, hogy láthattam a tenger világát 25 méter mélyen.Így emlékezik élete legszomorúbb napjára a veszprémi, 29 éves Magyar Vilmos.

– Jöjjenek csak, mindjárt itthon lesz Vilmos is, gyógytornán vannak Mártival, a barátnőjével! – tessékel beljebb Zsuzsa, Vilmos édesanyja. Néhány perc múlva nyílik az ajtó, háttal araszol be lassan a lakásba Márti, vele szemben Vilmos lépked aprókat, a lány kézen fogva segíti a járásban a fiút. A fiatalember egyik lába sínben, lassan lépegetve huppan le a kanapéra. Vilmossal tulajdonképpen beszélgethettem volna csodás adriai búvárélményeiről is, de a sors fintoraként ehelyett egy rémálmot osztott meg velem, ami kis híján az életébe került egy esztendővel ezelőtt.