Nyomás alatt – avagy súlyos ígéretek
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
| Például, elfogy a levegőjük, miközben szembeáramlásban vergődünk, valahol a nagy kékben, a talajt sem látva… Hátranyúltam, és megérintettem a bójámat – jó tudni, hogy kéznél van a jelzőegység. |  |
| . Kicsit mereven néztek rám a srácok. Meg a Kata. Szóval a team néz rám mereven, a levegőben még rezeg a kérdés, hogy milyen nap lesz, mit fogunk merülni? Hát az ígéretekkel csínján kell bánni, főleg, ha minisafari volt bekonferálva, amit le kellett fújni kétszer is már. De az idő jó, kicsi szél ígérkezik, ilyen esetekre meg ott van pár ínyenc lehetőség. Nyomunk két darab driftet – áramlásmerülést (Small Giftun, Fanous West) – majd pedig egy utolsó napi nyerő hármast (El Mina, Gota Abu Ramada drift és nyugat) a kedélyek megnyugtatására. Pajszer jó volt a csapat, szerintem sikerült kihozni a legjobbat a merülésekből, időre, és beúszott útvonalra. Szóval, ezért nézhettek is előre, én meg bekonferálhattam nyugodtan, hogy minden jó lesz. Mi többet mondhattam volna, ha már így néznek?Utólag annyit, hogy driftből az egyik legnagyobbat ütöttük meg. Északról kerültük Kicsi Giftunt és a Police Stationnál ugrottunk. Azaz ott sorakoztunk már vagy 10 perce, fullszerkóban, így kis visuális túlugratás történt. . |
 Korán, hosszút ugrottunk, de a víz nagyon folyt. Az észteink is velünk ugrottak, nagyon fáintos volt nézni, ahogy mozdulatlanul lebegve repülnek a gorgoniák felett. Ahogy mi is… Nos, ez esetben sem készült video erről a robogós, gorgóniamozizós harmincas mámorról, mikor ellenállásnak semmi értelme. A víz olyan erővel sodor, hogy az valami lélegzetelállító… Már azt hittem, sosem érek a végére, mert majd fél órája robogtunk! Ez, grandiózus volt – bevallom, kezdtem parázni, hogy elszúrom a kiúszást. Például, elfogy a levegőjük, miközben szembeáramlásban vergődünk, valahol a nagy kékben, a talajt sem látva… Hátranyúltam, és megérintettem a bójámat – jó tudni, hogy kéznél van a jelzőegység. Para: Nitrogéntől nem tudom, hol vagyunk? Papírforma merüléssel összevetve bizony már túljöttünk, a kékben fogunk landolni – dudorássza a palackomba csimpaszkodó kisördög, miközben jókat slukkol az octopuszomból. Parázásomból az égből hulló búvárok rezzentenek fel – páran szembe kepesztenek velem, megint mások csak ténferegnek. Lesz hajó ami felvesz! – nyugtázom, és nem a sajátunkra gondolok. Sóhaj, és szem mereszt – észteink már árnyékként lebegnek felettünk, nekünk is ideje emelkedni, pedig! Még lehetne fokozni a bulit, ha már minden a helyére került. Bipp! – pont a gondolat végén, ezúttal a kompjutertől, és csorgás a visszörvényben, szabályosan oldalra haladva. Bejön még giantikus muréna, meg két rövidlátó Napóleon hal – az a fajta, aki nem bír kikerülni, olyan, mintha neked úszna.A többiről is lehetne mesélni. És majd meg is tesszük, ha otthon koccintunk, és más miatt nézünk mereven. Ki a hideg télbe, vagy a füstös kocsmahelységbe, ahol a kék levegőből felderengenek majd a Vörös tenger pompás merülései. És a meleg majd újra átjár… |
