Újév, régi történet
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
| Egy igazi, ágyban heverészős, vasárnapos szünet után feltöltve ébredek egy visszaalvásból. 10 perces szintidővel indul a szállodai pickup autós balhé. Az idő csodaszép, melengetős napfény, langyos szellővel. Hogy az ember a földön járjon, abban nagy segítséggel bír az arab taxis. Fuvarja végeztével vita a fizetésen. Nincs apróm, meg is szívom az összeggel, 10 pénzzel átvág, és dudorászik hozzá. Meddő vita, lúzer szitu, az ideg meg dolgozik, bár a lehulló vörös köd fennakad a logikán. Mi értelme ekkora összegért (1,5 EUR) vitatkozni, kirángatni a kocsiból, aztán a vita hevében párszor felsegíteni? Tiszta kézzel, nagyokat fújva a pipától figyelem a vendégeket szemem sarkából. Na ja, előttük nem szabad cirkuszolni, az ő napjuk indulását nem kockáztatjuk olcsó rasszizmussal. Pedig dehogy az! – csak rühellem azt az embert, aki palira vesz, naponta átvág, hazudik, és kinevet, miközben ráfizetek.Ráadás is van: a videokamera tok a parton marad. A dolgok szebbik fele, sikerül ügyesen kifutni, dacára, hogy a vén kapitány vigyorog rám újra. Tény, pár napig új személyzet volt ugyanazon hajón, elégedett is voltam. Az öreg belázadt már párszor, no meg vita is volt vele, miből kifolyólag tört el legutóbb az intézőnk ujja… Az arab Piszkos Fred! Ha kellene, ilyennek képzelném. Meglepetések kíméljenek – mára elég! Aztán belelapozok a forgatókönyvbe: 2 intro, 1 freediver, 1 dailydive. Észt kollégákkal keveredem mesepartyba, mikor felberreg a belső riasztás – van még dolog! Kiadom a részfeladatokat, ellenőrzöm az útirányt, aztán nekifekszem az introbriefingnek. Jól sikerülhetett, mert fél óra múlva a hat fős család egybehangzóan a merülésre szavaz. 6 intro! .  . Freedive a szívem csücske még mindig, nehéz partnert találni hozzá. Legalábbis a berkekben, ahol én keresek. Réka keresett ezúttal engem és mivel az egyiptomi bajnok (nem vicc, beígérkezett edzőpartnernnek a helyi rekordvezető) nem ért rá, én örömmel beugrottam. A mai nap eddigi eseményei dacára még bírtam vigyorogni azon, ahogy és amilyen bénázással 18ra telepítettem a pályát. 16kg ólom, mentőöv, közte meg a kötél – ami csak kétszer gabalyodott össze próbára téve türelmemet. Szép ráhangolódás volt, miközben kétszer dudáltak telibe 5 méterre hibázva el minket hajóval. Mindezek után nyugodt voltam! De hát a freedive amúgy sem a kapkodó idegbetegek sportja. Réka azért kapkodott kicsit az egyenlítéssel. Monofinnel keményen hasított, de a víznyomás nem engedte. Azért addig nyúztuk, míg meg nem lett a 15 méteres, bírtam nézni ahogy lebeg, mozog. Szép is ez a freediving, mi a francért nem csinálják mások? .  . Következő felvonás, intro. Áll a hajó, nem tud startolni driftelni az elstartolt többi búvártól, szóval közbejött akció. A család egyik fia az, szó szerint remeg a merülésért, nem is vacilálunk. Érzem, hogy varázsló vagyok kéretlen, itt most csoda történik, valami életreszóló. . |
Csak néz rám, ebben a tekintetben benne van minden. Bizalom, várakozás, izgalom, a küszöbön álló belépés a hihetetlenbe. Érzem a dolgok súlyát, mik a következő 20 percben eldőlnek: megismételhetetlen, rég várt kalandba vezetem az ifjú búvárt. Kerekre tágult szemekkel néz, kicsit kapkodva fújja a buborékokat, ahogy összezárul felette a kéken ringó felszín, ujjaival egyre csak OK.-t formáz. Finoman liftezünk, leküzdjük a maszkba való vízbetörést, a fülek nyomáskiegyenlítését, lebegőre fújom a jacketet, aztán tempózunk is az első halraj kellős közepébe! Figyelek, vezetem, vigyázom a merülést, készen rá, hogy bármikor segítsek, ha kell. Ügyelek a mélységre, nem kockáztathatok, ha egyszer a szakma mindmáig fenntartásokkal kezeli a gyerekek búvárkodását: tény, hogy semmi keresnivalónk a nagyvízben, 12, vagy akár 15 év alatt. (?) Számunkra a nagyvíz most 3 méter alatt található, afölött a korallok csupán uszodai dekorációnak tekinthetőek. Mennyi hal! Mennyi forma! A figyelem ide-oda ugrál, pillanatnak tűnő idő alatt a hajónál bukkanunk fel. Vigyor szalad körbe a szájon, aztán dőlnek a szavak a nebulóból, ahogy meséli, miket látott, mit, hogy csinált, főleg meg milyen jó volt! Ki ne okozna örömöt, ha módjában áll!? Mondjam azt hogy ettől szép ez a szakma?. .10 perccel később már átszerelt palackkal ugrunk a faroló hajóból Small Giftunnál Leslievel. ígértem neki ezt a driftet, hát le is merültünk a csobbanás után, bele a hömpölygő áramlásba, repülve a gorgónianőtte meredély felett, miközben hajó meg húzott vissza az előző helyhez, ahol fél bagázs még tanfolyamozott vadul. Normál esetben gyorsvonat sebességével sodor a víz, megtenni az utat nulla uszonycsapás elegendő. Nekünk ma nem jött be az élet, hervadtnak tűnő áramlatot észleltem csak, de legalább nem szembe jött. Mindent láttunk, 20-25 méteren tartva magunk, végigeveztünk a plató végéig. Ez itt fordulópont, kanyar helye a koralltáblához. A hervadt áramlás miatt mentem volna még tovább, de egyikünk levegője 28 baron volt, ami az átlagot véve nem volt tragikus, meg amúgy is 15 literes palack volt. Deco gond még nem merült fel tiszták voltunk. Viccesnek tűnt, hogy gondos pozícionálás után mégis sikerült fordítva arcbagyűrni advanced barátomnak az octopusom, szürcsölt is kicist a sós vízből. Átvéve a kezdeményezést fordítottam 180 fokot a kütyün, úgy ahogy volt, a szájában, majd egyértelműen jeleztem, hogy ez kicsit butus dolog volt tőle. Ok, no meg megkönnyebbült pillanatok után emelkedőre fogtuk. Nem mondom, hogy túlaggódtam a dolgot, netán elkapkodtam valamit, miként a következő 20 percet közösen tettük meg a hajóig. A srác a jelekkel ellentétben ura volt a helyzetnek, sőt, kellő, új tapasztalatokat szerzett. Jobb lett volna, ha persze önállóan, még 10 perc felderítő merüléssel tudunk foglalkozni, de azért ez így is baró jó kis merülés volt, annak ellenére, hogy nem így körvonalazzák a nagykönyvekben.Mire felbukkantunk az ebédnek hűlt helye, a félretett kis adagunk várt csak ránk, a hajó pedig úton volt a következő merülőhelyhez. Fél órás fújás után ifjú búvárpalántámmal újra a halakat kergettük, annyira jól, hogy utolértük Atyát és Bratyót, akik alig 10 perc előnnyel indultak. Másik 10 perc múlva már visszafelé értük utol őket. Hűha, kicsit elaprózták ezt a merülést! 🙂 Jutalmam újra boldogan sugárzó arc, lelkes monológgal. De már ugrok is Leslievel, és vágunk neki újra az iránynak. Szeretek egy merülőhelyen kísérletezni, különböző útvonalakon, módokon, irányokból letapogatni azokat részleteiben. Most is egy új formációt úsztam, próbálgatva tájékozódgatni, no meg a néznivalók és fényviszonyok figyelembevételével szépeket látni. Magam is elégedett voltam az új kísérlettel. Ráadásként egy közepes Napóleonhal jött velünk, majd beállt egy hatalmas asztallkorall alá a sötét árnyékba olvadva. Nyugodtan közel engedett bennünk, pislogott csak unottan, remélve, hogy kicsodálkoztuk magunk szépségén. Hát ebben igaza volt, szétcsodálkoztuk magunk, személy szerint a megérdemelt pihenésre szavaztam következő versenyszámként. Ahhoz képest, hogy minap hősugárzóról álmodva jégeralsót rángattam magamra, ma ki sem jöttem a vízből, annyira rendben volt minden. Ez a nap már emlékeztetett a búvárkodásra kicsit, freedive, intro, deep, drift, korallkert! Ma aztán volt minden. |
