Benzinkutas lehúzócsel, Risan – barlangi sétával

Benzinkutas lehúzócsel, Risan – barlangi sétával

A nap, mikor megjött Mikó, kotori úttal indult – hogy felvegyem az érkezőt. Mivel otthonról jött, nem kis út állt mögötte, kvázi ekkora távon két órás késés nem olyan rossz – majdnem én is így kalkuláltam. Jah, ez Montenegro, itt az idő relatíve fogalom. Tehát volt időm reggelizni, meg tankolni.

Tankolás, kártyás fizetés: 59,60 EUR. Mint nyelvkedvelő azt hittem, rosszul értem, de azért lerántották a kártyámról – nem kis felháborodásomra. Felhördülök, elnézést kér a kutas: és gyorsan leszámol 13 EUR pénzt az asztalra. Hmmm! Ez megint madárnak néz.

– Külföldi! – gondolja a kutas. Zavart színlel, és szeretné, hogy távozzak gyorsan. Én meg fogok egy tollat, és leírom az ábrát. Mindenki ért mindenkit, de kész átverés a játék. Tollam írja a papírra: 35,7 liter X 0,94 EUR=? Most jön a vita: kút lenullázva (régi, mechanikus típus) – micsoda véletlen… most már 20 EUR áll az asztalon. Elnézést kér, sajnálja. Nos, én újra írok, és még egy kis aprót viszontlátok. Feladom: a kutas még így is jól járt kis apróval. – tehát mindenkit óva intek az ilyen affértól, főleg a kotori benzinkúton.

Verőfényes napsütés, Risannál megállok: már régóta fenem a fogam egy kis barlangászásra, Mikót meg nem kell kétszer se rábeszélni. Tavaly mesélte egy norvég srác, hogy ő már járt itt, és a barlang 100 méter mély. Azóta hallottam más legendát is: 100 méter mélyre ereszkedik le egy függőleges kürtő és keveredik valamelyest az édes és sós víz. Ha eső esik a hegyekben, akkor a második napon megnyílnak a barlangot kimosó források, elemi erővel tör fel a karsztból a víz. Cseh búvárok jártak lenn anno, de halálos véget ért a merülés.

Ezek után ne lettem volna kíváncsi az objektumra? Most pedig megtaláltam, elemlámpával a kézben sétáltunk befelé – hogy ne kelljen egyedül csodálkoznom.

Nos, a barlang évszakhoz méltón száraz volt, egy hatalmas nagy folyosó, aminek a vége eltűnt a sötétben. A padlón egy elektromos kábel és egy vízvezetéktömlő futott befelé, szóval valakik szivattyúzzák a vizet. Kaotikus szétszórt kőtömbökön kell átlépdelni, míg 100 méterre a bejárattól egy boltozatos nagy terembe értünk. A tér elnyeli a gyenge kis lámpa fényét, a sötétség súlyos tömeggé válik, ami a szemet lefelé húzza. Előttünk szakadék, sötéten ásító repedésben végződik. Tó, víz sehol. Talán lenn a mélyben, ahol a csövek eltűnnek, ahova nem ér el a fény. Se kötél, se tartalék lámpák: a küldetés sikertelen, vissza kell jönni egy komolyabb felderítésre. Barlangászni kell.

Info: van másik barlang is ugyanitt még. Felveszem a kapcsolatot a helyi barlangász erőkkel.

Ilyen kis barlangi kitérő után, más a napfény, a kinti hőség, a nyílt tenger. Márpedig ebből is kaptunk a napokban.