Programon: búvárkodás

Programon: búvárkodás

Ez már nem szöszmötölés: teli hajócska, a megszokottnál nagyobb zajszinttel kifutóban, ahogy mindenki a merülésre hangol. Örülök, mert jórészt magyar a csapat, ráadásul saját nevelésű búvárokkal megspékelve. Tehát program van, csak a hajót, meg felszereléseket kell menetkészre szervezni.

Félelmeim szertefoszlottak már az első húzós napon: sok jó ember kis helyen is elfér, a búvár meg jó ember. Merültünk, merültünk és minden a helyére került. Helyi módra.

Tihany volt napirenden, ezért még nálunk sem ugorhattak a kezdők: csonka csapattal mentünk le a negyvenre. Süllyedés közben egyik emberünk 12 méteren megérezte a hideget, megmásíthatatlanul a visszafordulás mellett döntött. Próbáltam mutatni, ha kell, odaadom a saját csuklyámat, de nem ezen múlt a dolog. Így aztán Dezsőékkel vágtunk neki a roncsnak, ami teljesen klasszul is sikerült. Próbáltam a lámpám fényét használva fényképezgetni, meg amúgy is elég jó látótáv fogadott. Igen élvezhető merülés volt, rájöttem, nagyon szeretem a Tihanyt, szép roncs nagyon.

Mindenkinek tetsző programként a kék barlanggal folytattuk. Ez a strandoló szakasznak is szóló lubickolós akció volt, no meg checkdive a hazaiaknak. 55 percben… Rég láttam ekkora hajóforgalmat, mint most, de hát ha egyszer a turisztikai attrakció felszínen is a Plava Spilja, akkor nincs is mit tenni.

Következő napokban is zsúfolt kifutások voltak: na, erre nem mondhatom, hogy rutin, hiszen eddig, juli közepéig lötyögős, vakarózós napok voltak csak. Hát, ez a terhelés jól esik, végre búvárnak érzem magam. Két kezdő tanuló, megannyi merülés. Reggel fél héttől, este kilencig munka. Csak a szieszták hiányoznak a délutánból…