Day off – Kotor – Budva
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Hiba a mátrixban, avagy egy nap, mikor nincs semmi. Mesterségesen kicsit rászervezve sikerül a dayoff. Mivel hazaiak itt vannak, jólesik végre lepattanni egy napra. 
Irány kirándulás, turistáskodás. Olyan komoly tervek rezegnek a levegőben, mint pl. Kotor, Budva, kisvasút és strandolás.
Kotor klassz, most kezdődik valami fesztivál, (juli 30- aug.04.) este kéne látni. Elvileg itt van a térség Európa szintű Bigone szabadtéri diszkója a várban, de ez megint nem az én víz csendjében lebegő lelkületemnek való ellenállhatatlan csábítás. A rekkenő kánikulában csodálattal néztem, akik 2 EUR ellenében nekivágnak a kotori vár felé kígyózó gyalogösvénynek. Ha jót akarnék, akkor este nyolc után iramodnék neki elemlámpával és főleg ingyen, vagy pedig hajnalban. Esetleg hálózsákkal fenn aludnék a kettő között.
Mivel a hőség rekkenő erővel csapott le, megadtuk magunkat egy szelet pizzának és krigli sörnek – persze csak mikor beszorultunk egy sikátorokkal szegélyezett hangulatos térre. Doppingolva már hamar végigfutottunk az óváros labirintusszerű kis sikátorain, be az izzó kocsiba, irány Budva. Kisvasút potom 2,5 EUR-ért. Jó, mert fúj a szél. Egyébként soha nem jutott eszembe még felülni erre az alkalmatosságra, azt hiszem még utólag is többre értékelem a sétát. Hiába, családi vonás, hogy az ember csak szereti használni amije van – lábat sétára például. Egy durván ideális kis strand ejtett rabul minket, csak este fél nyolckor sikerül visszasétálni az óvárosba. Közvetlen a vár melletti téren, korrekt áron kínálkozik a halétterem. Bepróbáljuk. Eredmény pozitív, tényleg telezabbantjuk magunk öten 54 EUR értékben halkajákkal. Ezek után az óvárosi séta fél órás programmá olvad, a yachtokat kommentár nélkül csodálva félek, hogy rosszat álmodom.
.
.
.
.
A nap tophajójáról azért pár kép idekívánkozik. Ez valószínű egy afrikai ország több éves költségvetése… Van, ami mérhetetlen, ami felfoghatatlan. Az ember nem csak a csillagokat nézve érezheti magát kicsinek és elveszettnek…
Mivel gyorsan magamra találtam, összekapva a bandát hazaindultunk. Holnap akció, utána meg Mikó egyéni bemutatójától lelkes tanfolyamosokkal megszórva indul a program. Jó is, mikor egész nap izzik a telefon. (bár montenegrói stílusban kezeljük a hívásokat: visszahívás nem várható. Ha valaki ennyi el nem jövő beígérkezett emberrel nem találkozik, akkor a tárgyalás értelmét veszti. Aki jön, úgyis jön… 🙂 )
