Busy day – felpörögve
Fontos szerintem, hogy egy nap, mindenki annyit merüljön, amennyit akar. Dragannal ez nincs tervezve, nincsenek számok, sem tervezés: azaz lehet bárki fia a hajón, annyi merülés van, amennyi palack. Ezen a szép napon Prodive-ékkal (Budvai DC) kiegészülve, általános három merülést behintve. Kapkodom a fejem, hogy, hogyan? De azért be van vállalva 2 intro is. Az eredmény: persze utolsó palackig merülés, akinek nem jut, nem jut.
Már az útvonal tervezésnél beszaladt az anomália: egyik cikkcakkot a másik után rajzoltuk a levegőbe, mire sikerült megegyezni a merülésekben. Tihany, Zajnice, Poseidon, Plava Spilja, Patrolac, Zajnice, hazatérés lett kitalálva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fullos nap, nyálcsorgatós jó kis merülések: már aki győzi majd palackkal. Vagy lámpával? Tejszínhab a tortán: mára lett tervezve éjszakai merülés. Ezt két kis Kowalskival meg a késői visszatéréssel nehéz lesz megcsinálni…
Részemről két B-profilú merülést csináltam a skacokkal. Nagyon menő csapatom volt, vékony levegőfogyasztással, higany mozgással, no meg félelmetesen olajozott beöltözéssel. Mire Poseidonnál odáig jutottam, hogy kiszortíroztam a holmikat az újaknak, az eleje már a vízből pislogott beöltözve. Nem várattam meg őket, ugrottam két perc alatt. Irány a szoros!
Az első alagút után a ligetet jobbra szoktuk kerülni. Azokkal, akik bombabiztosnak tűnnek, a létező legrövidebb úton, egy kis ablakon tuszakodunk keresztül cselesen: a hullámmozgás ritmusára lehet átbillenni rajta: mikor nyom áll az ember, de mikor húz a visszaáramlás, akkor mintha puskából lőnének ki! Ez amolyan teszt és élményelem, amivel kiderül, fél-e valaki a barlangtól. Nos, mi a falat céloztuk, ahol egy felfedezetlen barlangot sejtek tavaly óta.
Tehát átevezünk a platón, aztán ásít a nagy kék alattunk. Zamek! – irány lefele, zuhanunk 8 méterről mint valami ragadozó madár. Fék harmincötön, aztán csak oldalazunk jobbra le. Hűvös nyugalom 16 fokon, meg a nitrogén, languszta lakótelep, meg egy párnacsillag fogad kapásból. Aztán révetegen haladunk negyvenen, dekojelnél kicsit felbillenünk, annyira, hogy beleszaladok a barlangomba. Finom! A többiek vagy 10 méterre, merednek magukba rendben szépen, én meg pásztások kettőt és memorizálom a koordinátát. Új info: ez lehet, ogy tektonikus üreg, szűk, ék alakú, mintha egy óriás repesztette volna ketté egy nagy suhintással a sziklákat. Nekem hihetetlen színesnek tűnik, de csak futó pillantásokra van idő.
Emelkedni kell. Cafrangos úton, vagy fél órás emelkedéssel megyünk vissza, a hajóhoz. Elismerő tekintetek, átélt élmény az arcokon. Tetszett a csapatnak, bár fogalmuk se sok volt, merre jártunk. Rescue kollega törökországban dolgozott anno, rámnéz: mondja ez volt eddigi legjobb merülésem! De hogyan tudok visszatalálni? Merre a csudában voltunk? Na, ilyenkor mosolyog az ember büszkén, mint sem szerényen, ki kell közben fújnom a levegőt, nehogy mellkasi problémáim legyenek.
Másodikra szinte azonnal ugrunk a szomszéd kék barlangban. Még él bennem az idea, hogy lesz éjszakai merülés védencemnek, de már vészesen fogynak a palackok. Tervem az alternatív B pálya: sziklakert, meg a négyes, ötös barlang. Ezúttal hetven percet evezünk kisebb mélységen mint 12. Egyetlen bonyodalom a négyes témánál támad: teltház van. Életemben itt búvárral még ritkán találkoztam, most meg még két csapat rúgja egymást előttünk. Na, néznek is bután, mert zavarba jönnek, ki kivel van. Ha úgy megtervezték a merülést, mint a helyi kódex hívei, akkor lehet is nagy nézés. Mint minden bonyodalom, ez is megoldódik. Egy párkány mentén lesegetünk, az év első kis gyökérszájú medúzáját csalogatom le a felszíni hulladék álcájából. 3 perc alatt kiürül a járat, mint meccs után a szurkolók, csordaként rohannak kifele mellettünk. Aztán szép újra, percek a hajóig, palack nista. Na de ennyi és ilyen merülés után az ember már csak egy meleg teát, max. egy jó masszőrnőt és pihenést kíván. Fiaim tehát nem lázadnak, míg felvázolom tényeket. Budva team ül reggel óta neoprémben, hát megyünk is Patrolacra. Buknak egy jót, Zajnice következik. Dragan koma még két introval tette magát boldoggá, meg vitt is csapatot. Szóval, enyhe elismerő kárörömmel nézem a kissé szürke arcát: ötven éves a pali, 5-6 órát aludt, de bírja mint mi. Na, akik figyeltek az elején, azok most érdeklődhetnek, hogy Tihannyal mi is van? Skacok, se palack, se értelme ezek után, de jó hír, hogy holnap is lesz nap. Akkor talán ott kezdhetünk.
Tehát átevezünk a platón, aztán ásít a nagy kék alattunk. Zamek! – irány lefele, zuhanunk 8 méterről mint valami ragadozó madár. Fék harmincötön, aztán csak oldalazunk jobbra le. Hűvös nyugalom 16 fokon, meg a nitrogén, languszta lakótelep, meg egy párnacsillag fogad kapásból. Aztán révetegen haladunk negyvenen, dekojelnél kicsit felbillenünk, annyira, hogy beleszaladok a barlangomba. Finom! A többiek vagy 10 méterre, merednek magukba rendben szépen, én meg pásztások kettőt és memorizálom a koordinátát. Új info: ez lehet, ogy tektonikus üreg, szűk, ék alakú, mintha egy óriás repesztette volna ketté egy nagy suhintással a sziklákat. Nekem hihetetlen színesnek tűnik, de csak futó pillantásokra van idő.
Emelkedni kell. Cafrangos úton, vagy fél órás emelkedéssel megyünk vissza, a hajóhoz. Elismerő tekintetek, átélt élmény az arcokon. Tetszett a csapatnak, bár fogalmuk se sok volt, merre jártunk. Rescue kollega törökországban dolgozott anno, rámnéz: mondja ez volt eddigi legjobb merülésem! De hogyan tudok visszatalálni? Merre a csudában voltunk? Na, ilyenkor mosolyog az ember büszkén, mint sem szerényen, ki kell közben fújnom a levegőt, nehogy mellkasi problémáim legyenek.