Fuckdive, Galija
Category : Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Ki vagyok én is, ez a munkánál kevesebb alvás bosszúja. Ma érzem, hogy tegnapi kettő hideg merülésmaratont több kajával kellett volna végigvinni. De ma sem hoztunk reggelit… Piszkos Frednél Dragan aki jobban kever, a mai programért sem tenném a kezem a saját szívemre – tehát a terve, merülés! Pick up people Rosa- mondja, aztán megyünk T76-ra. Fuckdive, a horgonynak köze nincs a roncshoz, fekszik a homokon. A tér sivár és üres. Irányba kapom magam, pár perc után fordulunk, keresőprogram folyamatban, de roncs sehol. Fel a horgonykötélen, pihi. Mihály visszafordult 2 perc egyenlítési küzdelem után, ennek a merülésnek ő a nagy nyertese.
Galija: szebb, mint emlékeimben. Goran a rámenős kísérőoktató mint jó kalauzhal hozzánk csapódik, öltözik, vadul teper velünk. Kell is, mert valami áramlás van, cibálja a hajót, meg a horgonykötelet. Vízből mászik ki Dragan újra horgonyozni, mert a hajó önálló pályán mozog. Én a parthoz és mélységhez tudom tájolni a merülés tárgyát, nem is várok nagyon, intek és merülünk. Az első horgony meg is van, a csapat is egyben. Pár perc múlva hátranézve már ketten hiányoznak – amit nem lehet mivel kezelni. Persze, én is sietve távoznék valakivel, ha elposszanóban van a HP tömlőm… (lsd. képen)
Harmincon, kis látótávban jókora nitrogénnyomás alatt megnézzük az ágyúkat, találok két érdekes lényt, aztán megigézetten a tizenötödik századi emlékektől visszatérő üzemmódba állunk. A nagy horgonynál egyszer csak mozgást veszek észre a szemem sarkából: balról valami jön.
Itt is van, majd elüt, ami nem más, mint a Norma horgonya. Egy reflexmozdulattal beakasztom a nagyba, majd lemorzézom másik két emberemnek, hogy merülőtársastul felmennék, nézelődjenek csak. Ok.
Mi lesz ilyenkor a horgonnyal? Kommunikáció hiányában ezt a lennmaradókat nem aggasztja, amúgy meg Dragan tudja és sajnos én is.
Visszaugrok érte pár perc múlva, –
