Szumma negro

Szumma negro

Gondolatban még ott ketyeg Montenegro, a következő szezon ígérete, amit persze szívesen vállalnék, csak persze kicsit másképp. Ha valaki belép a határon, akkor szinte az első óriásplakátról ugye a Norma2 köszön – nocsak, szimbólummá válik búvárhajónk?

Összegezve a dolgokat Dragannal strapás szezont tudhatunk magunk mögött, ami nem jöhetett volna létre rokkantség vagy belegebedés nélkül, ha nincs velünk segéderő, Mikó, vagy Darija személyében. Persze felrebbent a hír, ami kedvét szegi a legmerészebben szárnyaló madárnak is: jön az új búvártörvény, koncesszió lesz.

Nos, ha Montenego erre fele lép, az pont az a sztori, ami miatt Horvátországnak hátat fordítottam: a tenger védelmét előtérbe helyezve, a merülési kultúrát kell finomítani, búvár parkokat létrehozni, a bázisokat központosítva közösen gondozni és fenntartani. Ebbe nem fér bele az, hogy túlhalászgatjuk, leszigonyozzuk, polipmentesítjük, dinamitozzuk, korlátozzuk és drágítjuk a búvárkodást, koncenssziós jogokat formálunk barlangra, roncsra, mikor amúgy is rövid a szezon, kevés a búvár. Ha valaki búvárbázist keresne, akkor meglepődne: még Draganuk is kétes sikerrel lelhető fel, ahogy a többi időszakos, klubjellegű félaktív búvárcenter néven hirdető/rejtőző alakulat. Megkockáztatom, hogy ma, profi búvárbázisként felvonultatható és működő vállalkozás nincs a montenegroi partokon.

Csak drukkolok, hogy ne szúrják el – de tudva, hogy a vak politikusokon ha átverik az új módosításokat, az megint azoknak kedvez, akik ellenőrző, végrehajtó és szervező hatalommal bírnak a térségben. Nem akarok újjal mutogatni, de ez elég személyes érdek: azoké, akik nem tudnak újabb forrásokat elérni aknamentesítés címén. Vagy a búvárszövetség szeretne újabb bevételi forrásokat? Tehetik: a horvát testvérek már 5 éve biztosítják a fix bevételeiket ilyen módon. Hát, rajtuk múlik tulajdonképp, hogy jövőre visszamegyünk-e, no meg tavaszi lelátogatásom eredményén.