Szigetmerülések
Category : Bali , Blogroll , Karas diving blog , Uncategorized
A fél tucat center közül egy közepes méretű, német céget tüntettünk ki bizalmunkkal, velük hajóztunk ki a merülésekre. Jó választás volt, lazán de precízen ment minden, jó vezetővel, jó helyekre.
Gili Mimpang, Gili Tepekong, Gili Biha, ezek mind kis sziklaszigetek, cápával, meg irdatlan áramlással. Nos, mi igazából mindig a takarásos oldalon mentünk, mire meg kiértünk akár a sodrásból a drift végpontjára, egy előbukkanó szembeáramláshoz (azaz kezdett jó lenni) arra ideje is volt befejezni a merülést. Ugyan nem a deco miatt, hanem mert ilyenkor mutatkoztak már levegőelfogyási indexek, meg egyéb jelek, hogy a csapatot ez az áramlás szét fogja szakítani. Ami a durva, hogy az ember a 30 fokos vízben a 26 fokos áramlatoktól majdhogy vacogni kezd. Nem csoda, ha lecseréltem a shortymat a hosszú 5-ös neoprénre…
Kicsit kavargó vízben, árnyas üregekben akadtunk rá a cápákra. Megvolt az első látás izgalma, ahogy a szirtek csúcsragadozója szembefordult, majd félrefordulva odébb húzott. Igazából zavartuk a szieszta idején, ő meg igyekezett ezt éreztetve kikerülni a látószögünkből. A fehér foltos szirti cápa (white tip reefshark) már csak ilyen: nagy hal. Midőn az ember néhánnyal találkozott, már nem dobban akkorát a szív a döbbenettől, hogy a tenger is beleremeg.
Persze Gili Tepekongnál, megdobbant ahogy kell, mikor a cápatanyát rejtő szikla alá bepislogtunk. Vagy hét darab cápa körözött odabenn, egymást érve. Kívül sem volt nyugisabb, kellemes áramlást generáltak a hullámok, amitől zászlóként oda-vissza lobogtunk behúzott fejjel, aki meg nem jól kalibrálta be a kapaszkodóját, annak jobb esetben a palackja kopogott a sziklán. Ezért aztán letapadva, igazán laposan pislogtunk be az ablakokon, mintha egy bizarr akvárium nézői lennénk tizenkettő méteren, talpig búvárcuccban pöfékelve a buborékokat.
Repertoár része volt Nusa Penida, alias Manta point. Ez volt a leghúzósabb árfekvésű merülés, bázisok akár 80 EUR pénzért is kínálják, ami önmagában egy zavaros, kopasz merülőhely lenne. Mantával persze fogyasztható, ahogy a helyi guidok próbáljak a csoportokat intelligens, megfigyelő merülési magatartásra bírni. Ennek értelmében leshelyekről lehet figyelni a lomha óriásokat, ahogy az ember feje felett, vagy szerencsével jól a közelében elsuhan. Hát, párszor betakartak az árnyékukkal, amitől a levegő bennünk rekedt. Nehogy már a buboréktól forduljon vissza! – nem? Nincs panasz, hatvan percet lebegtünk, várva minden újabb előbukkanást. Az unalom határáról időnként egy–egy játékos tintahal rajjal létesített interakció rángatott csak vissza bennünk.
Nos, Nusa Penida nem a Manta ponttal azonos, hanem egy nagy sziget, festői öblökkel, óceáni hullámokkal, amik a festői parti sziklákat nyaldossák, időnként égbe csapó tajtékkal nyűgözve le az apró hajós népeket. Itt minden hatalmas erejű és léptékű: a hullámok, a kék, a sziklák, no meg az azok alatt bújó üregek. Hatalmas örvények fortyognak egy –egy sarkantyúnál, és a habzó áramlásban időnként a hajónk is megtorpanni látszott. Némán figyeli csak az ember, az erővel rárontó tengerpart ősi szépségét. Hatalmas – ez a szó ami leírja, hogy milyen is.
A számos alternatív merülőhely közül a Cristal Bay a második választás, elvileg potenciális akvárium, Moa-moa azaz holdhal látó hely. Nos, nincs szezon, áramlást ígér a merülésvezető, cápát, és sok látnivalót. Kicsit nem értem, hogy miért állunk meg huszonöt méteren vagy öt percet kapaszkodva egy kiszöggelésnél, csak utólag esik le, hogy cápafigyelő helyzetbe kerültünk. Nos, nem tűnt fel egy sem, ezért ráhasaltunk a vízre és fordultunk arccal vissza. Pár perc múlva életem egyik legtökéletesebb korallkertjébe toppantam. Csak néztem és elmerültem a látványban, minden érzékemmel, amit be tudtam fogni erre a célra. Ezt látni kell, cápa és holdhal nélkül is megéri!
Végezetül azért a Blue Lagoon nevű egység körül is nyomtunk pár local (helyi) merülést, ami szerintem szintén bővelkedett látnivalóban. Jól eltelt az ittlét, hát gondoltuk továbbállunk. Ki nem merültek a merülési lehetőségek, de beleszagoltunk amennyire kis költségvetésünk engedte. Lenne még mit merülni…
