Ubud – majomerdő és Barong dance
Category : Bali , Blogroll , Uncategorized
Belevetődünk a Bali életbe! Korán indulunk, útikönyv a kézben, a sofőr biztos kézzel előzget a vadnak tűnő forgatagban. Átkelünk hegyeken, rizsteraszokon keresztül kanyarog az út, festői a táj, mindenütt zölden integető pálmafák és vastag növényzet. Zsúfolt falvakon baromfiudvarok szaga kúszik be a kocsiba, keveredik egzotikus párába fúlt illatokkal, úton álló lomha kutyák bóklásznak minduntalan keresztbe. A forgalom a bal oldalra billentve döcög, motoron egész családok robognak, hol pedig komoly árutömegek. A teherautók végsőkig túlterhelve, platón munkabrigádok nyújtóznak félmeztelenül, egyszóval az ember moziban érzi magát, nézve az elképzelhetetlent. Az itteni közlekedési morál varázslatos, bár egy otthoni rendőr mindenkit lecsukna közveszélyesség ürügyén. Azért megérkezünk a tetthelyre, ahol kilenckor Barong Dance folklór előadást tekintünk meg. A német és angol nyelvű kalauz nem segít sokat, szilánkjait (sem) értjük a látottaknak, tehát mindenki egyéni látásmódja szerint értékeli a műsort.
Gyors galopp, megnőzzük az ezüstmíveseket, átrobogtunk a festészet negyedén, fa és kőfaragó műhelyek előtt, hogy megérkezzünk a madár és hüllőparkba. Két jegy, két kapu egymás mellett. A madárvilág roppant nagy területen és sok látnivalóval jó kezdés, majd a hüllőpark kisebb túrája után az ember elkészül egy jó kis pihenésre.
Nagy teraszon, nagy számlát hagyunk az ebédért, de hát a panoráma is nagy volt. A kaja helyi adag, de a melegben úgyis az üdítő fogy jobban. Szinte azonnal a majomerdőhöz érkezünk, hogy már a bejáratnál ráforrjon a kezünk a kamera működtető gombjára. Azért bejutunk, bár Fecót letámadja egy maki a vízesflaskáért. Csúcsveszélyes esemény, majd lehúzta Fecó gatyáját, ahogy fel akart kapaszkodni rajta. Aztán csak filmezzük a makit, ahogy fél perc alatt módszeresen szétrágja és kinyeri a vizet. Ügyes, rutinos kis dög, lehet, hogy naponta több tucat üveget nyit ki ilyen módon.
Persze táblák figyelmeztetnek arra, hogyan szereljük le a makikat. Foguk hegyes, ha pedig valamit meg akarnak szerezni, akkor küzdenek érte. Legjobb elhajítani ami felhergeli őket, akkor lehet szabadulni tőlük. Állítólag ha a táskába teszi az ember a cuccost, az sem segít már, ha a harc elkezdődött. Mi is megúsztuk fognyomok nélkül, ahogy a legtöbben. Ennek örömére, irány a piac! Mivel nem akartam semmit venni, azért két inggel gyarapodom csak, de lehet venni fütykös alakú sörnyitóig mindent. Az árusok elpakolnak, mi meg igyekszünk haza, lepihenni. Ez a nap megér egy fotógalériát, bár az agyunkban is millió kép vibrál, ami keresi a helyét, hogy emlékké váljon.
